Korábbi blogbejegyzésben beszámoltam arról, milyen dilemmák elé állítottak a 2024-es Európai Patchwork Találkozón látott quiltek, (illetve egy részük) és arról is, hogy mi volt a 2025 év pályázati kiírása.
A teljes történethez hozzátartozik, hogy amikor elolvastam a pályázati kiírást, az első gondolatom az volt, hogy erre a pályázatra biztosan NEM fogok jelentkezni. Egyáltalán nem tetszett a téma. Nem akartam se elvont, „vajon mire gondolt az alkotó” munkát készíteni, de ahhoz sem volt kedvem, hogy kutassak a modern eszközök között és tényleg valami nagyon innovatív, újszerű ötlettel álljak elő. Valahogy úgy éreztem minél innovatívabb lesz egy pályázati munka, minél modernebb anyagokat, technológiát használ valaki, annál messzebb kerülünk attól, ahonnan a foltvarrás indult. De lehet, ez csak részemről egyfajta korlátozott látásmód. Végül is, benne volt az „újrahasznosítás” is a kiírásban, és bizonyára léteznek olyan újítások, amikor egy régi anyagból valami teljesen új készül, majd azt használjuk fel végül a quilthez. A következő gondolatom az volt, hogy valahogy a kiírással „szembe kellene menni”. Éppen az ellenkezőjét kellene csinálni annak, ami ott megfogalmazódott. Nem valami új, vagy modern anyagot kellene használni a quilt elkészítéséhez, hanem valahogy vissza kellene térni a gyökerekhez. Legyen újrahasznosítás! Maradjon textil és vászon! ÉS ne nyomtatás, meg gépi applikáció legyen (bármennyire is kedvelem az applikálásnak ezt a fajtáját) hanem legyen kézi varrás. Legalább is egy része. 😀 De azért, mégiscsak kellene használni valami modern dolgot is hozzá.
Így kezdődött. Októberben kipróbáltam az egyik képalkotó mesterséges intelligenciát. Ha próbáltad már tudod, hogy nem olyan egyszerű szövegből képet alkotni. Döbbenetes, milyen asszociációk születnek egy-egy mondatból. Kicsi változtatással teljesen más végeredmény születik. A promt (parancs sor) amit megadtam a foltvarrás jövőjéről szólt, hasonlóan, ahogy a pályázati kiírásban volt. Mondhatjuk, hogy „csaltam”, mert nem volt semmilyen konkrét elképzelésem. Vagyis nem egy konkrét „fejben lévő képet” akartam megalkotni vele. De a folyamat, nagyon hasonlított ahhoz, amikor elkezdek gondolkozni egy pályázati témán. Nyitott szemmel járok és ha valami kapcsolódik a témához, ötletelek rajta, tovább gondolom, más kontextusba helyezem. Lehet ez játék a képekkel, színekkel, szavakkal. (Polyák Ildikó „Variációk egy témára” online kurzusa, pont ebben ad segítséget) Így, ha mutatott egy eredményt az AI, akkor azonnal tudtam, hogy tetszik-e, érdemes-e tovább gondolni kicsit, vagy azonnal elvetettem. Az egyik kedvencem az volt, amikor a mini robotok varrnak egy patchwork takarót. Vagyis, a mesterséges intelligencia szerint EZ lesz a foltvarrás jövője! 😀
A digitalizáció, a robotok, elég gyakran felbukkantak az alkotott képeken. Mielőtt a végleges képet megkaptam volt (azt amelyiket kiválasztottam) egy más elrendezést mutatott, de megfogott. Kértem egy kis módosítást, és tádám! Megjelent a női ARC. Azonnal tudtam, hogy ez remek lenne az újrahasznosított, kézi varrásos elképzelésemhez.
Tehát, októberben megvolt a kép. Nézzük az alkotási folyamatot.
Adtam magamnak 2 hónapot rá. Rátartással. Tudtam, hogy nem vagyok jóban a határidőkkel, ezért inkább biztosra mentem. Tény, hogy végül minden percet kis is használtam. Sőt, ahogy lenni szokott a végén megint azt éreztem, hogy még „csak még két nap kellene!”
Az eredeti kép fekvő formátumú volt. Ezt át kellett alakítani álló formára. A kész quilt mérete: 80 cm széles és 120 cm magas.
A képet azért tükröztem meg, mert az „olvasási irány” balról jobbra történik, ezért azt tűnt logikusabbnak, hogy az arc is jobb irányba nézzen.
Képszerkesztővel levettem a színeket és csak a vonalakat hagytam meg (ceruzarajz effekt). Ezt nyomtattam ki fekete-fehérben végül. A színek jelen esetben nem számítottak olyan sokat. Tudtam, hogy el fogok térni az eredeti szürkés árnyalatoktól. Arra kellett „ráéreznem”, hogy LÁSSAM a tónusokat. Meg tudjam különböztetni melyik anyag tartozik a világos, a középső és a sötétebb részekhez. Nem mondom, hogy nem voltak melléfogásaim. Sokat, és sokszor cserélgettem anyagdarabokat. Néha úgy éreztem, hogy valójában kétszer vartam meg a fejet, mire elkészült. (És lehet, hogy tényleg.)
A4-es papírra nyomtattam és azokat illesztettem össze. Közben vásároltam mini fogaskerekeket is, mert úgy terveztem a kész quiltet majd ezzel fogom díszíteni. Rengeteg „pötty” volt a terven, végül mindet nem is varrtam rá (se pötty, se fogaskerék formában) mert úgy éreztem túlzás lenne. Így is kicsit úgy nézett ki, mint egy himlős robot. 😀
A nyomtatást alaposan átnéztem. Milyen vonalakat tartok meg, és melyeket vetek el. Majd az egészet megfordítottam, ugyanis a technika, amit használtam, a tükörkép képet igényli.
H250-es közbéléssel dolgoztam. Ennek egyik oldala vasalható, a másik pedig elég (kemény) papíros, amire szépen lehet rajzolni. Egyetlen hátránya, hogy az anyagokat is merevvé teszi. Részletesen az alábbi online kurzusban tudsz róla tanulni: Fotorealisztikus virág láthatatlan applikációval vagy akár ebben a blogbejegyzésben olvashatsz még róla: Portrékészítés láthatatlan applikációval
Az alábbi fotón a felhasznált ingek csoportképét láthatod. Kevesebb szürke és sárga inget kaptam, mint ahogy eredetileg terveztem, így ezekhez alakítottam végül a színeket. 🙂 Illetve a sárga kunyhókhoz a maradékos dobozom tartalmából válogattam.
Menet közben többször késztettem fekete-fehér képeket. A mintás anyagok nagyon be tudják csapni az ember szemét. Első ránézésre jónak tűnik, de közben a fekete fehér képen látszik, hogy túl sötét, vagy túl világos lett.
A homlokának egy részlete. Így készült lépésről lépésre:
A teljes fej mérete kb. 60 cm széles és 80 cm magas. Az arcot kisebb blokkokra osztottam fel és mindig csak egy adott blokkon dolgoztam. Így haladtam vele szépen sorban. 🙂 Részleteket többször cserélgettem közben. A száját legalább ötször teljesen átalakítottam, mert az eredeti vonalak nem adták ki a megfelelő formát. Szándékosan nem szürke lett, mert szerettem volna egy kis színt vinni bele.
Amikor véglegesnek találtam egy részletet, akkor kezdtem el összevarrni a darabokat. A varráshoz applikáló tűt használtam és egy speciális vékony cérnát, amit még Evatól vásároltam a kurzusán. Előfordult, hogy más cérnát is használtam, de nagyon igyekeztem, hogy ott is „láthatatlan” maradjon a varrásom. 🙂
Összevarrva. Részletek:
A háttér
Az eredti elképzelésem az volt, hogy klasszikus patchwork blokkokat rejtek el a háttérben. Egy blokk méretét 12 cm-re terveztem, mert az jól osztható kettővel, hárommal és néggyel is. Többféle blokk kialakítására lett volna alkalmas, anélkül, hogy belezavarodjak a szabásba. 🙂 De végül kevésnek bizonyult a háttérben lévő hely. Próbaképpen varrtam pár 6 cm-es kis kunyhót. (egy kunyhó 13 darabból áll) és elkezdtem játszani a színekkel. Ez volt az a pont, ahol elbizonytalanodtam. Látványosan lehetett így színezni a hátteret a mini blokkokkal, de nem akartam a klasszikusokat sem elengedni. A mondanivalóhoz hozzátartozott az is. (Honnan indultunk és hová tartunk.)
Az egyik első elrendezés tervezet.
Ekkor kértem segítséget. Egy külső szem mindig észrevesz olyan hibákat, amit az alkotó már nem lát a menet közben kialakult „üzemi vakság” miatt. Megkérdeztem Polyák Ildikótól, hogy nem összeférhetetlen-e, ha tanácsot kérek tőle. Nem látott ebben problémát, hiszen nem tagja a zsűrinek. Azzal a kérdéssel fordultam hozzá, hogy a háttérből hagyjam-e ki a blokkokat vagy sem. Ő ennél, sokkal több tanáccsal látott el. Illetve mondhatjuk úgy is, hogy segített ötletelni. Elmodta, hogy a sárga „kör” zavarja, mert olyan glóriás hatása van. A klasszikus blokkokat végül elengedtem és akkor már csak arra koncentráltam, hogy színvilágban a legjobb variációt hozzam ki a kis mini blokkokból. A javaslata ellenére, nem engedtem el a sárga színt. Úgy éreztem, a kontraszt miatt szükséges bele, csak valahogy azt kellene elérnem, hogy ne legyen „glóriás”.
Így végül a kezdeti improvizatív kunyhók után elkezdtem célzottan rendezni a színeket a blokkokon belül. Döbbenetes volt számomra, hogy amikor összevarrtam őket, mennyi „veszteség” lett méretben. Minden nap azzal feküdtem le, hogy holnap még kell varrnom 20 darab kunyhót. Ez napokig így ment, végül 200 darab lett a vége.
A végleges elrendezés. A piros szalag a méretet jelzi.
Szendvicselve, fércelés előtt:
Nagyon vékony vasalható közbélést választottam hozzá. Tanulva a korábbi hibáimból. Az alapos vasalás után még össze is férceltem, hogy biztosan ne csússzon el varrás közben.
A háttér tűzése:
Végül volt benne még egy „csavar”. Az arcot nem szándékoztam tűzni, csak a háttért. Eva Avemar, egyik pályázati munkáját sem tűzte meg. Ránézésre ezért is tűnt úgy, mintha nem varrva lennének a munkái, csak ragasztva. Úgy gondoltam, ha már ennyi időt töltöttem a kézi varrással, kár lenne letakarni azt tűzéssel. Az amúgy egyértelmű volt, hogy a kézi tűzés már nem férne bele az időmbe.
Így előbb a hátteret tűztem meg. Mert mást nem is akartam. Mondjuk ez okozott egy kis bosszúságot, ugyanis a tűzés hatására kb 1 cm-et összement, amitől az arc kiemelkedett a háttérből. (fizikailag). Magyarul, puklis lett.
Így a gondos kézi varrást kibontottam és a helyére igazítottam. A hátoldalon viszont nem tudtam korrigálni, így ott maradt egy hiba benne.
A fej tűzése:
Ekkor már a leadási határidő előtti utolsó nap volt. A szegőpántot is gondosan felvarrtam. Befejezettnek tekintettem a művem. Megmutattam Ildikónak a fotót, és ő azt javasolta, hogy a fejet is tűzzem meg, mert a zsűri valószínűnek hiányolná, ha kihagynám. Azt hiszem, pánikba estem. Elképzelésem lett volna, no de egy nap alatt, mégis, hogyan oldjam meg? Mivel nem volt pasztell színű multicolor cérnám -amit Ildikó javasolt- ezért, színenként kezdtem el a tűzést. Vagyis, foltonként cserélgettem a cérnát. Hajnali kettőkör abbahagytam és másnap reggel hatkor folytattam. 
A négyórás alvás hatására végül elkövettem még egy hibát. Amikor leadtam a pályázatot, nem azt a fotót küldtem el, amit gondosan kiválasztottam, hanem egy olyat, ami sokkal fakóbb volt (fotós szakzsargonnal éve: beégett) Nem kicsit bosszantott, hogy hiába dolgoztam rajta annyit, ha a végén nem is tudom megmutatni milyen szép színes lett. De ezen, már nem tudtam változtatni.
Azzal nyugtattam magam, ha ennek ellenére mégis kiválasztják, majd jól elcsodálkoznak rajta, hogy élőben milyen színes! 😀
Most, hogy tudjuk ez valósággá válik, sokan kérdeztétek tőlem, hogy mi lesz a következő lépés. Mi fog most történni?
El kell küldenem a kész quiltet Franciaországba. 2025 szeptember 18-23 között látható elsz a pályázati munkák között. A helyszínen kiválasztja a három tagú zsűri a fődíjast és még számos szponzori díj kerül kiosztásra. Ezután pedig világkörüli útnak indul és várhatóan 2027-ben fog visszaérkezni hozzám. 🙂
Őszintén szólva, a zsűri döntésétől függetlenül elégedett vagyok a kész munkával. Nekem tetszik jó ránézni, még akkor is, ha eszembe jut, mennyi küzzdelem van benne. Sikerült! Olyan lett, amilyennek szerettem volna!
Ezen túl persze, hatalmas öröm, hogy beválaszották a legjobb 30 közé. Kicsit azt érzem „nincs még minden veszve”. A zsűri is értékelte, hogy egy hagyományos anyagokból, hagyományos technikákkal varrt quilt a legjobbak között szerepeljen!
Ui: Ha véletlenül Ildikó is olvassa ezeket a sorokat, ezúton is köszönöm neki a rengeteg szakmai segítséget és az építő kritikáit! 🙂
A kész quilt:
A tev és a végleges quilt:
FRISSÍTÉS!
Bízom benne, hogy a fent leírtak érthetőek voltak, és ha valaki kicsit jártas a patchwork technikákban, akkor tudja, sok munka volt benne, de azért nem volt „lehetetlen” elkészíteni.
Most jön a lehetetlen/hihetetlen rész!
A díjkiosztón
- megkaptam az EQA (Europian Quilt Association) különdíját.
- A háromtagú szakami zsűri nekem ítélte a fődíjat. (Best od the show)
- És végül a közönség is úgy döntött, hogy az én munkám tetszik nekik a legjobban.
Azóta próbálom elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. Erre, legmerészebb álmomban sem gondoltam volna!! Én már annak is örültem, hogy bejutottam a 30 legjobb közé és ki van állítva a munkám Európa legnagyobb foltvarrós rendezvényén. De hogy, díjjat is kapjak! És ennyitt!!
Mindenkinek köszönöm a támogatást, a szavazatot, a drukkolást!
Külön köszönet azoknak, akik hozzásegítettek a virtuális jegy vásárlásával ahhoz, hogy személyesen is ott tudjak lenni a díjátadón! 🙂
Képek a díjátadóról:
Az EQA díj átvétele után. 🙂
A fődíj átvétele:
Sulyok Levente gratulációja. 🙂
Polyák Ildikóval. 🙂
Shin-hee Chin-el. 🙂
Libs Elliottal és Scott Culley-vel. 🙂
Nagyildi fotója rólam a quilt előtt. 🙂
Az EQA vezetőségi tagokkal, amikor átadták a díjat 2025. szeptember 20-án. 🙂
A És akikkel ittunk a „győzelemre” Kalydy Antónia, Tóth Csilla, Bodnár Jánosné Hauzer Magdolna. Nem, nem az enyém volt az összes pohár sör!! 🙂
Amennyiben szeretnél többet megtudni erről a technikáról, akkor nézd meg a következő online workshopot!
FOTOREALISZTIKUS VIRÁG LÁTHATATLAN APPLIKÁCIÓVAL – online workshopon a fotorealisztikus ábrázolásnak egy speciális változatával ismerkedhetsz meg. Egy egyszerűbb virágmintát választottam alapul, amit textilbe fogunk átültetni. A technikához nincs szükség varrógépre, mert a quiltet kézi applikálással készítjük el.
Közel 2,5 órányi videóanyagot találsz benne, ha kíváncsi vagy a részletekre, kattint az alábbi képre:
Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a Hírlevelemre!
