A bejegyzésem megírásának mozgatórugója az volt, hogy elolvastam az EPM jövő évi pályázati kiírását és azóta is folyamatosan ott motoszkál a fejemben egy sor kérdés, amit a kiírás felvet. 🙂

„Avantgard: Képzelje el a patchwork jövőjét, gondolkodjon kívül, és feszegesse kreativitása határait a téma vagy a technika tekintetében. Hogyan látja a foltvarrást 30 év múlva? Milyen fejlesztéseket lát a tervezés, az eszközök és a technikák terén?”

Külön kérdés a tervezés „jövője”, ami már most is beépül a mindennapjainkba. Én is tervező programot használok. Bár minden „instrukciót” én adok meg neki, a program nem fogja helyetttem kitalálni mit szeretnék bletenni, vagy a végeredményen látni, de tény rengeteg időt spórolok meg ezzel. Ha valami nem tetszik, csak pár kattintás és átszínezem, kicserélem a blokkot, mielőtt még bármit is megvarrtam volna. A tervezés ezen módjáról részletesen írok a Tejút című bejegyzésemben. Ma már, nem csak „quilt tervező programokat” tudunk segítségül hívni, hanem egy tucat más programot is. Pl. többféle képszerkesztő program létezik (ingyenesen elérhetőek is) amivel egy fotót tudunk úgy módosítani, hogy a végén varrható darabokat kapjunk. Többféle stílusban, akár felismerhetetlenül eltorzítva az eredeti képet. 🙂

Azon foltvarrók, akik már jó ideje gyakorolják ezt, azok bizonyára szembesültek az új irányzatokkal, ami elősőroban pályázatokon, vagy művészeti kiálltásokon jelenik meg.

Egyre gyakrabban látjuk, hogy a quilt előlapja NEM patchwork munka, vagy ha az -vagyis anyagdarabokból áll- akkor is egyre ritkábban takar hagyományos blokkokat. De az sem ritka, hogy nem is anyag, hanem cérna, fonal vagy esetleg valami más (pl színfogó kendő, teafillter…) Külön bejegyzést erdemelne az anyagok használata. Mi mindent lehet még „felvarrni” egy quiltre a texteken kívül. De erről, majd legközelebb. Most egy másik kérdést szeretnék körbejárni.

Mostanában egyre elterjedtebb, a nyomtatott kép. Vegyünk egy jó fotót (jó esetben pénzért és nem EL), nyomtattuk ki, tűzessük meg valakivel, majd állítsuk ki, mint a legújabb „innovatív quiltünket”. Most lehet mosolyogsz, hogy miért kell ilyen szélsőségesnek lennem, de sajnos nem viccelek. Láttam rá példát. Sőt, olyat is látam, hogy az eredeti képet mesterséges intelligencia készítette. Vagyis nem egy grafikus játszott a képszerkesztő programmal órákon keresztül, amíg a kívánt művészi hatású végeredményt megkapta, hanem a „művész” felment egy stock fotó oldalra, keresett egy neki tetsző művészi hatású képet és kész. Ennél már jobb az az eset, amikor az „alkotó” megadja az AI programnak a promtot (parancssort, hogy mit szeretne látnni) és úgy generáltat egy képet. Ebben az esetben, legalább a promt megírása saját munka és még az is lehet, hogy teljesen „eredeti” képet kapsz, mert az adott parancssorral, teljesen sajátos lesz a végeredmény. Vagyis a kép nem fog visszaköszönni az Internetről. Az más kérdés, ha itt meg is állunk. Kinyomtatod textilre, megtűzöd (vagy megtűzeted?) és már készen is van egy új quilt?

Az eddigi ismereteim szerint, ha valaki AI-t használ, akkor a promt megírása miatt, a kapott végeredmény a saját szellemi terméke lesz. (De lehet, ez nem minden AI képgenerálónál van így, vagy lehet csak akkor igaz ez, ha az adott programnál fizetős ügyfél vagy!) Innen nézve, végül is csábító a gondolat. Ha teszem azt, egy oroszlánról szeretnék egy pictorical stílusú képet készíteni, de esélyem sincs, hogy a vadonban oroszlánt fotózzak, akkor két lehetőségem van (Legálisan, természetesen.)

• Egyik az, hogy veszek egy képet egy stock fotó oldalról vagy megkérem a fotó készítőjét, hogy adjon engedélyt a quilt elkészítésére.
• A másik lehetőségem, hogy kérek egy képet az AI-tól. 🙂

Az AI azért csábító, mert a kép egyedi lesz. 🙂

Nézzük meg a fent említett két lehetőséget egy kicsit közelebbről! A quiltművészetben , csakúgy mint bármilyen művészetben fontos, hogy a kész mű a művész egyéni látásmódját/gondolatát tükrözze.

Ha már a fotorealisztikus quilteknél leragadtam, akkor vegyük ezt alapul.

Megveszem valaki más fotóját. Azt most nem részletezem milyen dillemmákat, vagy kérdéseket von maga után az a kérdés, ha nem megveszem, hanem csak egszerűen „elveszem”. (Erről már egy korábbi bejegyzésemben írtam részletesebben.)

Ha más fotóját használom és nem a saját fotómat, akkor az a kép készítőjének egyéni látásmódját fogja tükrözni, nem az enyémet! Ez esetben ha ezt a képet változtatás nélkül ültetem át textilbe, technikától függetlenül, akkor igencsak megkérdőjelezhető, mennyi az én ozzáadott értékem. Ott van erre jó példának a Tarbis munkám. A graffiti készítője engedélyt adott rá, hogy bárki szabadon felhasználhassa a képet. Csakhogy azt a graffitit ő készítette, nem én. Mivel a képen semmilyen lényeges változtatást nem hajtottam végre (tettem rá néhány szöveget még pluszban) ezért ez a quilt nem arról szólt, hogy nekem micsoda eredeti gondolatom támadt, hogy a falat áttörő trabantot megalkossam. Egyszerűen csak technikai kihívás volt számomra, hogy el tudom-e valóban élethűen készíteni. Ezért teljesen elfogadtam azt a kritikát anno, hogy nem nyerhettem vele a fotorealisztikus kategóriában. Az egész csak egy reprodukció volt semmit több. Hozáadott érték nulla.

A fentiekből kiindulva sokkal jobb a saját fotó felhasználata. Ha én magam készítem a fotót, meglátok valami újdonságot, újszerűséget, valami érdekességet, amit megörökítek, majd ezt átültetem textilbe, akkor már a hozzáadott érték nem vitatható. Csenge portréjánál a fotót én készítettem. Egy egész fotósorozat készült róla akkor. Azért ezt a képet választottam, mert ez a fejtartás, nézés, ez a félig tátott száj valahogy annyira jellemző volt rá. Nem módosítottam rajta, csak annyit, hogy varrható foltokból álljon. A háttérbe viszont megpróbáltam egy kis „hagyományosabb” patchwork mintát belecsempészni. 🙂

De ezen túl, ha még tovább módosítom esetleg az eredeti képet, vagy varrás közben adok hozzá plusz tartalmat, értéket, ami egyértelműen tükrözi az egyéni látásmódomat, akkor pláne nem vitatható a hozzáadott érték.

Jó példaerre Jill Kertulla. Saját fotókat használ, amit utána alaposan módosít képszerkesztő programmal. Egyéni látásmódja már a fotókon is tükröződik. Ezeket a képeket textilre nyomtatja, és ezzel nem ér véget a folyamat. Érdemes megnézni a munkáit a weboldalán.

Inkább azon lehetne vitatkozni, hogy kinek fér bele az egy művészi quilt kategóriába, hogy az előlap nem más, mint egy nyomtatott fotó (még akkor is ha módosítot) és ki gondolja inkább azt, hogy csakis az applikálás (vagy valamilyen alkotó textilmunka) számára az elfogadható?

Mára az a vélemény alakult ki bennem, hogy tényleg akkor lehet egy quiltet egyedi alkotásnak tekinteni, ha annak megvarrásán túl, van benne valami, amitől az alkotó személyes látásmódja, vagy hozzáadott értéke megtalálható benne. Ez megvalósulhat akkor is, ha valaki saját fotót készít és azt ülteti át textilre valamilyen technikával. Ebbe, még beleférne az is, ha csak nyomtatva van, bár az én szememben ez esetben jelentősen csökkenne az „értéke”, egyszerűen azért mert az számomra nem foltmunka, nem patchwork. Ha valaki más fotóját használja fel az alkotó, vagy akár egy AI által generált képet használ alapnak, akkor a megvalósításban kell, hogy legyen valami egyedi, valami sajátos, amitől több lesz, mint egy másolat. 🙂