Az Országos Foltvarró Fesztivál 2023-ban augusztus 25-27 között került megrendezésre, amire én is készültem Pályázati munkával. A pályázati kiírás címe: „Ha én rózsa volnék…”

A korábbi években volt néhány olyan pályázati kiírás, ami sokkal nehezebben indította be az alkotók fantáziáját. Nyugodtan lehet azt mondani, hogy idén nem volt ilyen probléma, bár ennek ellenére ismét a „szokásos” mennyiségű pályázati munka érkezett be. Nem tudom pontosan ennek mi lehet az oka, hogy nehéz megmozgatni a tagságot, de lehet érdemes lenne egy kis közvéleménykutatással feltárni miért olyan kevés a jelentkezők száma. Annak viszont kifejezetten örültem, hogy az ismert nevek mellett új, kevésbé ismert pályázók munkáival is találkozhattunk.

A következő sorokban, a saját pályázati munkámmal kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megosztani.

Rögtön felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen kék rózsákat készítettem? Erre az egyszerű válasz az, hogy a kék szín a kedvencem. Igaz inkább a türkizes változat, de azt menet közben elvetettem, mert lámpafénynél zöldesnek tűnt inkább és kevésbé volt kontrasztos a háttérrel. Ezen kívül a kék színt azért választottam, mert úgy gondoltam biztosan sokan leragadnak a rózsa témánál (ahogy én is) és akkor legyen kicsit „más”. Ne legyen piros, sárga, vagy esetleg rózsaszín. A pályázati munka inspirációját mindig meg kell fogalmazni a jelentkezési lapon. Természetesen az inspiráció az első, és nem a kész munka. Vagyis nem utólag kell megmagyarázni mit szerettünk volna a kész quiltel üzenni. Ennek ellenére, én három dolgot tudtam azonnal: kék rózsákat varrok, saját magam festem az anyagokat és crazy technikát fogok alkalmazni egy kis csavarral. Innen nézve a konkrét inspirációs szöveg nekem „utólagos” volt. Elvégre, azt mégsem írhattam rá, hogy mindezt előre eldöntöttem anélkül, hogy bármi konkrét mondanivalóm lett volna vele. Később ezért rákerestem a „kék rózsa” jelentésére, és találtam olyan szövegrészleteket, ami nagyon tetszett és úgy éreztem, nagyon is illik a „ha én rózsa volnék…” elképzelésembe. A következő szöveg került a pályázati adatlapra:

„A kék rózsa egy olyan szimbólum vagy metafora, ami a lehetetlennek vagy elérhetetlennek tartott dolgokat, eszméket vagy tárgyakat jelképezi. Ha hiszünk benne, hogy egy személy képes rá, hogy sikeresen eléri az általa kitűzött célt, ajándékozzunk neki kék rózsát.”

Szeretem a lehetetlennek tűnő kihívásokat, ezért végül „Lehetetlen” lett a munkám címe. Illetve azért is, mert a kék rózsa a természetben nem létezik, vagyis „lehetetlen”.

Polyák Ildikó tanfolyamai hatására szakítottam azzal a hagyománnyal, hogy mindenféle apró mintás anyagot begyűjtsek. (De bevallom, csak átmenetileg, mert vissza fogok térni a „hagyományos gyári mintás anyag” használathoz.) Festésben van ugyan gyakorlatom, sokat batikoltam is, de azért nem túl rendszeresen űzöm ezt a tevékenységet. Az elképzelésem az volt, hogy gyűrött „márványmintás” anyagokat készítek, nem teljesen egyszínűeket. Szerencsére ez csak saját magammal szemben volt elvárás, kívülálló erről nem tudhatott. A végeredmény ugyanis nem igazán lett márványos. Amíg a frissen festett anyagokban erős kontrasztok minták jelentek meg, a már teljesen megszáradt vásznaknak se a színe nem volt élénk, se a mintázata. A különböző árnyalatokat a vászon festékben tartási idejével próbáltam szabályozni. Utólag tudom, hogy bár a Colombus festék viszonylag olcsóbb és nagy színválasztékból lehet vásárolni, száradás után fakóbbak lesznek a színei. Ezt érdemes szem előtt tartani, ha valaki festésre adja a fejét.

Frissen festett még nedves anyagok.

Megszáradt kékek. Újakat kellett festenem, mert nagyon sok hasonló színű lett a száradás után.

Ráadásul a próba rózsa sem tetszett. Se színben, se formában.

Újrakezdtem a festést, és segítségem is akadt a kislányom személyében.:)

Végre volt sötét és világos árnyalat is az anyagok között. Ekkor vált az is egyértelművé, hogy a különböző színeket jobb nem összekeverni.

A második próba rózsa már kezdett kontrasztossá válni, de még mindig nem volt igazi a „technika”. Hiányzott belőle a 3 D hatás.

Néha készítettem látványtervet is a „teszt” rózsákból. Ennek a képnek talán az az érdekessége, hogy a teszt rózsák közül egyik sem került bele a végleges quiltbe. Van ha igen, akkor csak alapos bontás és újra varrás után.

Végül kicsi hullámokat varrtam össze és azt fordítottam ki. Ezeket a kis apró hulámokat vartam a „szilánkok” közzé, meghatározott helyeken. Ez lett a végleges „technika”.

Az asztalom munka közben. Bár papírra varrást nem alkalmaztam, azért a levelek varrási sorrendje miatt rajzoltam magamnak pár segédletet, hogy lássam, hogyan tudom őket szépen felépíteni.

Az elrendezésben több változatot is készítettem, hogy megnézzem melyik lesz a legjobb:

Az volt az elképzelésem, hogy elkészítem külön-külön a rózsákat, összevarrva egy kis háttéranyaggal, és majd az ezekből kialakított blokkokat fogom egymáshoz varrni. Az elképzelés nem volt rossz, de valahogy a leveleket kihagytam a számításból. Amikor a blokkokat elkezdtem körbe szórni a levelekkel, akkor jöttem rá, hogy még sokat fogok bontani. 🙂

Pl így. Itt ki kellett bontanom a virág alsó részét és a kész leveleket is, hogy összeillesszem őket. 🙂

 

Nagyon hasznos volt a készülő quiltet fekete fehérben is lefotózni. Ekkor derült ki, hogy egyes zöld levelek „fényértéke” a háttér folthoz volt hasonló és nem emelkedett ki eléggé. Így ilyenkor (is) maradt a bontás, hogy kicserélgessem a kis foltocskákat.

Megjelölve mit kell kibontani (kék színnel) és hová kell még leveleket készíteni (zöld színnel.)

A háttér elkészítésénél igen nagy kihívás volt, hogy (szabászati hulladékból maradó) 5-7 cm-es csíkokat próbáltam feldarabolni és itt-ott ívesen összevarrni.

Végül kezdett összeállni a blokkok elrendezése, már csak néhány levelet kellett valahogy szépen beillesztenem és kitölteni a hiányzó részeket. 🙂

Soksok próbálozás után végre összeállt a kisimult előlap! A látszat ellenére NEM papírra varrással készült egyik eleme sem. (Pedig a zsűri is azt hitte.) Éppen ezért, sokat bontottam, nagyon sokat. Összevarrtam egy részt, és ha nem tetszett kibontottam, újra varrtam.

Íme az előlap hátoldala. Nincs benne sehol papír.

Sehol nem volt benne egy egyenes vonal, amihez igazodni tudtam volna. Azért választottam az egyenes tűzést, mert az egész szilánkos mintából állt, és úgy gondoltam ez majd jól ellensúlyozza. Ezen túl az gondoltam milyen egyszerű lesz! Tévedtem! Mire a tűzésig eljutottam, már annyira a feladat részévé vált a bontás, hogy ezen már nem bosszantottam fel magam. Néhány vonalat teljesen ki kellett bontanom, hogy a csíkok valóban párhuzamosak legyenek és találkozzanak, ahol kell. 🙂

A quilt bal oldalán lévő hullámvonalakat mindenképpen kézzel szerettem volna tűzni. Ez a feladat maradt a végére és elég időigényes tevényekség. Sajnos az eredeti terveimből le kellett adom, de így is nagyon örültem neki, hogy legalább ennyi kézi munkát is bele tudtam tenni. Össze sem lehet hasonlítani a kézi tűzés textúráját a gépivel! Nagyon kellemes tapintása van! 🙂

Bevallom a díjátadón igen csak meglepett, hogy a zsűri a quilt ezen részét díjazta. Erre nem számítottam. Ekkor bántam csak igazán, hogy nem volt időm rá, hogy még alaposabban díszítsem kézi tűzéssel a kész munkát. Később beszélgettem a zsűri elnökével és megtudtam, hogy összességében nagyon tetszett a zsűrinek a munkám. A kézi tűzést pedig azért emelték ki, mert bár több quilten is volt kézi tűzés vagy hímzést, de két fontos dolgot többen elfelejtettek. Az egyik az, hogy a kézi tűzést TILOS eltakarni a hátoldalon egy plusz réteggel! Ha ezt teszi a pályázó, akkor azt sugallja, hogy valami „takargatni valója van”. A másik pedig az, hogy a kézi tűzés, attól lesz tűzés, hogy a három réteget összefogja. Vagyis a hátoldalon hasonlóan részletes öltéseknek kell lenniük, mint a színoldalon. Ha csak pontokban jelenik meg a cérna a hátlapon, akkor csak kézi hímzésről lehet beszélni, és nem tűzésről.

A kész quilt. Nem tökéletesen színhelyes, de a textúrája jól látható:

Ez már jobban hasonlít a valódi színekhez:

Végül a kész quilt a kiállításon:

A bírálati lapon a következő visszajelzést kaptam:

„Szép kompozíció, remek technikai megoldások. A 3D hatás remekül érvényesül a munkában. Szép a kézi és a gépi tűzés, bár néhol z utóbbiban látni apró hibákat.”

Ez utóbbit nem is vitatom. 🙂

Remélem tetszett a beszámolóm!

Néz be hozzám máskor is! 🙂

Szilvi