Amikor megláttam a CÉH pályázati felhívását, először elkeseredettem. Úgy éreztem ez a témaválasztás megint nem nekem való. 🙁 (Akárcsak a 2016-os “kémiai elemek”)  Értettem, hogy miért ez lett a téma, hiszen a Magyar Foltvarró Céh 30 éves évfordulóját írjuk 2019-ben, de ez nem könnyítette meg a dolgomat. A foltvarrást 90-es évek végén kezdtem, vagyis kb. 10 évvel később, a Céh megalakulása után. Úgy éreztem, a korai munkáimból biztosan nem nyerhetek ötletet.  Személyessé sem tudtam tenni, mert senki nem született 1989-ben a szűk családi körben. Én magam akkoriban még az általános iskola padjait koptattam, igaz már felső tagozatos voltam. Emlékszem a rendszerváltás éveire, bár nem voltam fiatal aktivista. (Nem úgy, mint egykét akkori osztálytársam, akik nagy érdeklődéssel követték az eseményeket.) Éppen ezért, úgy éreztem a politikai vonalat sem tudom megfogni. Végül az Internetet hívtam segítségül. Beírtam néhány kulcsszót a keresőbe és kíváncsian vártam milyen képeket fog felhozni találatként. A berlini fal után már egészen egyszerű dolgom volt, mert visszatérő motívum volt,  a trabant graffitije. Megfogott: Politikai, de mégsem szélsőséges. Fontos eseményt örökít meg a berlini fal lebontásának kezdetét. A határok megnyitását.

Őszintén szólva, nem gondoltam komolyan, hogy újra a fotorealisztikus ábrázoláshoz fogok nyúlni, de a kép rabul ejtett, és ezzel a technikai megvalósítás is eldőlt. 🙂

Ez a patchwork technika nagyon vitatott a foltvarrók között, hiszen maga a technika – a látszat ellenére- nem mondható nehéznek. Aprólékos és precíz munkát igényel, no de melyik patchwork technikára nem igaz ez? Ennek ellenére, én  úgy gondolom, mégsem olyan egyszerű a megvalósítás. Nem elég a türelem hozzá.

Az egyik legnehezebb rész az anyagok kiválasztása. Bizonyos esetekben ezen is lehet egyszerűsíteni/könnyíteni. Pl, ha valaki csak “monokróm” anyagokat vagy akár egyszínű anyagokat használ, sokkal könnyebb eldönteni melyik az az árnyalat, amivel érdemes dolgozni. Ezzel szemben -pláne a mintás!- anyagokkal sokkal könnyebben mellé lehet nyúlni!

Azt szokták mondani, hogy a foltvarróknak valamilyen titokzatos oknál fogva általában a zöld és a kék árnyalatokból van a legtöbb anyag a rongyoszsákban. Én sem vagyok kivétel, különösen ami a kéket illeti. Ennek ellenére, hiába pakolgattam órákon keresztül a kék anyagokat sehogy sem akart összeállni a kép. Az egyik szürke volt, a másik lila, a harmadik zöldes, a negyedik túl élénk. Nem találtam meg azt a kellemes színátmenetet, ami szépen kiad a végén egy kerek egészet. Lehet ezt csak én bonyolítom túl, nem tudom, de úgy érzem egy olyan alap lépés, ami ha nincs meg, akkor akár  borzalmas is  lehet a végeredmény, hiába a precizitás és a pontos szép varrás. Elég egy rosszul megválasztott anyag és el van rontva az egész.

Végül, hiába van külön doboz a kék anyagoknak, elmentem anyagot vásárolni. 🙂 Így akadtam egy Kaufman kollekcióra, amiből három anyagot is sikerült kiválasztani. Ennek az volt az előnye, hogy biztosan mind ugyanazt a kék tónust használja. Csak az egyiknek sűrűbb a mintája, a másikban pedig a sötét az alap és a világos kevesebb benne. Ezt a három anyagot  vettem  alapul és a többi anyagot már ehhez próbáltam igazítani. De ezzel még nem ért véget a válogatás, mert többször előfordult, hogy menet közben is kicserélgettem őket. Volt olyan folt, amit emiatt háromszor vágtam ki. 🙂

Az első körben kiválasztott anyagok:

Ezek pedig a végül felhasznált anyagok. (A képről csak a  fehér és a fekete maradt le. 🙂 )

A paletta kék anyagok esetében csökkent, míg a szürkéknél nőtt. A szürke színekkel gondban voltam, mert több olyan anyagot találtam, ami más mintájú volt, de telesen egyforma sötét árnyalatú. Volt egy átmeneti szín, ami nekem rettenetesen hiányzott. Az összképen tudtam volna még finomítani, ha azt tudom pótolni.

Végül elkezdtem a munkát. Először is a kiválasztott képet kicsit módosítottam képszerkesztő programmal. Csúnya szóval élve poszterizáltam a képet. Színenként 4-5 árnyalattal dolgoztam. Azt tanultam, hogy 7 árnyalatot érdemes használni, viszont ha ezt színenként külön vesszük, akkor a felhasznált anyagok száma többszöröződik. Ebben az esetben, végül is egyszerűbb dolgom volt, mert szinte az egész kép kék és a szürke árnyalataiból áll.

A kép módosítása után nyomtattam egy színes és egy fekete-fehér változatot is. A fekete-fehér alappal dolgoztam a kék, csak vizuális megerősítésnek kellett. Legalább is, eleinte ezt gondoltam. Majdnem a kép felét elkészítettem, amikor észrevettem, hogy a fekete fehér változatban egyes kék és szürke árnyalatok úgy összemosódtak, hogy nem megfelelő helyen rajzoltam meg a vonalakat. Látod a képen a kirobbanó faldarabokat? Ugye, hogy nem, én sem láttam. 🙂

Van egy szabály, ami szerint érdemes a kis foltocskákkal haladni. De aki türelmetlen, az össze-vissza kapkod, ahogy én is. 🙂 Persze volt egy pont, amikor szigorúan követtem a legideálisabb sorrendet a foltok felhelyezésénél, de az elején nagyon türelmetlenül várja az ember, hogy legyen már valami látható is a készülő képből. 🙂 Egyetlen egy előnye volt, amikor kezdett kirajzolódni a trabi, akkor ugrásszerűen megnőtt a lelkesedésem is. 🙂

A hűtőrács elkészítéséhez  nem egészen másfél centi széles és fél centi magas kis csíkokat vágtam ki.

Utána igyekeztem a lehető legjobban egymásmellé pakolgatni a megfelelő szürke-fekete árnyalatokat.  Előtte bevonalaztam az alapot, hogy ne tévedjek el. 16 x 7 darabot raktam ki. 🙂

A hűtőrács elkészítése után volt még egy “kis probléma” ami szemet szúrt. Túlságosan zöld lett a trabi. Márpedig én nem akartam zöldre “festeni”.  De nem csak a színével volt gondom, hanem azzal is, hogy a szürke anyagot ha rátettem, ugyanaz a tónus volt mindkettő, ezért az “árnyékok” beleolvadt az alpba. Ez főleg a fekete fehér képen látszódik jól. A felső két képen látható az alap a “zöld” anyaggal, és a jobb alsó lámpa alatt a szürke folttal. Utána -nem kis bosszankodással- leszedtem a már “felragasztott” zöld alapot és átrendeztem a foltokat. Az alsó két fénykép  színesben és fekete-fehérben is ezt az állapotot mutatja.  Igaz, hogy jobban szerettem volna mintás anyagokból elkészíteni magát a trabantit is, de mivel ebben a színárnyalatban nem volt megfelelő (világosszürke) mintás anyagom, ezért maradtam végül az egyszínűnél. Sokkal jobban tetszett a 2. változat, mert a kontrasztokat jobban ki tudtam emelni rajta.

A sok variálás után levasaltam az anyagot. A vasalás állandó része volt a folyamatnak. 🙂 

Ezen  a képen már kezdett kialakulni a végleges elrendezés, így elkezdtem az applikálást, ami egyben az első réteg tűzés is volt.

A nagy méret miatt ismét volt néhány helyen egy kis küzdelem, de sikerült megoldani.  🙂 Ezután egyedül a fekete cérnával gyűlt meg a bajom. Két centi varrás után szakadt, akármit csináltam a  géppel. 🙁 A kukacoló talpat nagyon nem bírta. Nagyon “vicces” volt univerzális talppal megcsinálni a raw edge applikálást a picike fekete foltokon.  🙂

Újabb nehezítés volt, amikor az alábbi tűzés ötletét elvetettem. Hiszen itt egy FALról van szó, nem tengerről! Megtűztem ezt a kis részletet majd kibontottam a tűzést… Nagyon nagy fejtörést okozott, hogy a hátteret mivel tűzzem meg, mert  túl nagy volt a felület ahhoz, hogy üresen hagyjam. Viszont akármilyen tűzésmintákat nézegettem, egyik sem illett a FAL-hoz. 🙁

Vannak elrejtett kis “ester egg”-ek is a quiltben. Ha valaki alaposan megfigyelte talán észrevette a “Berlin” feliratot, vagy a “Go trabi go”-t is. 🙂

És végül mutatom a  “bűnöst” is. Az utolsó pillanatban este 10 órakor jutott eszembe, hogy transzferálással díszíthetném a falat néhány graffitivel. Nekem úgy is nagyon “pucér” volt a háttér. Jó ötletnek tűnt, de  a fáradtság, vagy a kapkodás, vagy együtt a kettő… végül is az utolsó mintát sikerült elrontanom. A “Peace” jelet fejjel elfelé tettem rá a képre! Próbáltál már transzferálást kimosni a kész quiltből? Ne tedd, nem fog kijönni…

Végül szépen bekereteztem. Meglepő módon, most nem készítettem ki annyira az ujjaim, mint tavaly. 🙂

És akkor néhány kép a kész munkáról. Egyben és részletekben is. Kérdeztétek a méreteit: a szélessége nem lett 1 méter. Igaz, hogy 105 centi volt a terv, de valamiért tűzés keretezés után csak 97 cm lett. A magassága pedig 65 cm-re volt tervezve, itt kevesebb lett a veszteség, mert végül 63 cm lett.

Igaz, hogy az alapötlet egy graffiti volt, de azért az ablaküveget egy kis fehér organzával imitáltam:

A hűtőrács pedig kapott egy kis tüllt, hogy a foltok messziről jobban elmosódjanak:

A falra pedig a következő grafittiek tettem fel: Berlin, Love, Peace, és a “No more wars, no more walls” szöveget. 🙂

Mutatom a  hátoldalát is. Ugye, hogy a fekete cérnával volt a gond? 🙂

Alaposan becsomagolva, az utolsó pillanatban útnak is indult:

És végül a kiállításon: 

Köszönöm, hogy velem tartottál! 🙂 Szilvi

Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a Hírlevelemre!

Ha még nem töltötted le az e-book-ot kattints a képre!

Ha szeretnél megismerkedni a kezdő foltvarró technikákkal, nézd meg az alábbi ajánlatot: Patchwork kezdőknek

Kezdő online tanfolyam  2019. szeptember 9-ig kedvezményes áron megvásárolható. Különleges csomagajánlatot is találsz: A Patchwork Kezdőknek és a Szegési technikák a szép befejezésért online tanfolyam együtt, mos még jobban megéri! 🙂 A részletekért kattints a képre: