Korában már említettem, hogy általános iskolában rajzszakkörre jártam. 🙂 A batikolás alapjai mellett volt szerencsém olyan technikákkal is megismerkedni, mint a linómetszés. Emlékeztem rá, hogy aprólékos munkával metszettük ki a a rajzunkat a linóleumból, henger segítségével festettük meg a kész metszettet, majd egy kézzel hajtott „présgép” segítségével nyomtuk át a nyomatot egy papírlapra. Őszintén szólva, nem találtam olyan szépnek az akkori munkámat, mert a nyomat fekete volt, amitől túl sötét és komor lett a rajzom. Dijanne Cevaal munkái viszont arra késztettek, hogy felfrissítsem az ismereteimet, hiszen látván az ő textilmunkáit már egyáltalán nem találtam olyan komornak ezt a technikát. 🙂
Ismeretim felfrissítéseként részt vettem egy linómetszés workshopon. Emil Hollerbach a Budai Rajziskolában végzett és a kedvenc technikája a linómetszés. Többféle metszőkés-készletet ki tudtam próbálni és részletesen megmutatta az egész folyamatot. Megnyugtatott a tudat, hogy bár az ismereteim régiek voltak, de helyesek. A legjobban a festék fajtája érdekelt. A linónyomatot egy speciális festékkel készítik, ami állagában és illatában is kísértetiesen emlékeztetett minket a temperára. Egy gond van vele, vízben oldódó festék, vagyis textilre nem használható. Feltettem a kérdést, hogy ha textilre szeretnék nyomatot készíteni, akkor mit használjak a linófesték helyett? Sajnos, Emil nem tudott erre a kérdésemre válaszolni, de mosolyogva hozzátette, hogy ez egy izgalmas kísérletezés lehet. 🙂
Így kezdetét vette a kísérletezés itthon. Megrendeltem minden eszközt ami a linómetszéshez szükséges és készítettem magamnak néhány metszettet. Íme az első:
Azt vettem a fejembe, hogy a linónyomatokat nem csak fekete színnel szeretném a textilre varázsolni, hanem bármilyen színnel, ami éppen az adott darabhoz illik. A nehézséget az okozta, hogy a textilre használható festékeket nem lehetett a hagyományos módszerrel felvinni a metszettre. Ezért a festék fajtájában és a felhordási technikákkal sokat kísérleteztem, amíg azt a végeredményt kaptam, amit szerettem volna. Ez első próbálkozások:
Közben készítettem még metszeteket:
Végül megtaláltam a megfelelő megoldást és természetesen az első kész nyomatokat fekete festékkel készítettem el. 🙂
Ezután már csak a hozzáillő hímzőcérnákat kellett kiválasztani és elkezdeni az IGAZI munkát! 🙂 Az alapos előkészítést követően, 2018. június közepén Velencén összegyűlt egy kis lelkes csoport a korábbi vásárlóim köréből. A találkozó egyik célja az volt, hogy végre személyesen is megismerhessük egymást, másik pedig, hogy elsajátítsák ezt az izgalmas technikát. Az alábbi képgalériában megtekintheted az akkor készült fényképeket illetve a résztvevők lelkes otthoni folytatását. Szerencsére sokan nem ragaszkodtak a fekete színhez, így még érdekesebb minták készülte (és készülnek azóta is) Kattints a képre a galéria megtekintéséhez!
Nézd meg az alábbi videó-összefoglalót:
Nézz meg néhányat a már kész-készülő darabokból is. 🙂
Zsolnai Zoltánné Valéria saját metszettéből készült kész darabja:
Kalamán Etelka búzavirágja félig kihímezve:
Fehérné Sipos Enikő pingvinje:
Horváthné Mezei Ida készülő munkája:
Schneidler Valéria is szépen díszíti a színes nyomatait.
Kerti Jánosné kész (leendő) táska előlapja.
Valki Andinak annyira megtetszett a technika, hogy sorra készíti a szebbnél szebb egyedi táskákat: 🙂
Ha már táska. Gálné Vida Éva zöld szettje:
Csuti Ilona csodaszép faliképe:
Horváthné Mezei Ida is faliképet készített. 🙂
Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a Hírlevelemre!