Korában már említettem, hogy általános iskolában rajzszakkörre jártam. 🙂 A batikolás alapjai mellett volt szerencsém olyan technikákkal is megismerkedni, mint a linómetszés. Emlékeztem rá, hogy aprólékos munkával metszettük ki a a rajzunkat a linóleumból, henger segítségével festettük meg a kész metszettet, majd egy kézzel hajtott “présgép” segítségével nyomtuk át a nyomatot egy papírlapra. Őszintén szólva, nem találtam olyan szépnek az akkori munkámat, mert  a nyomat fekete volt, amitől túl sötét és komor lett a rajzom. Dijanne Cevaal munkái viszont arra késztettek, hogy felfrissítsem az ismereteimet, hiszen látván az ő textilmunkáit már egyáltalán nem találtam olyan komornak ezt a technikát. 🙂

Ismeretim felfrissítéseként részt vettem egy linómetszés workshopon. Emil Hollerbach a Budai Rajziskolában végzett és a kedvenc technikája a linómetszés.  Többféle metszőkés-készletet ki tudtam próbálni és részletesen megmutatta az egész folyamatot. Megnyugtatott a tudat, hogy bár az ismereteim régiek voltak, de helyesek. A legjobban a festék fajtája érdekelt. A linónyomatot egy speciális festékkel készítik, ami állagában és illatában is kísértetiesen emlékeztetett minket a temperára. Egy gond van vele, vízben oldódó festék, vagyis textilre nem használható. Feltettem a kérdést, hogy ha textilre szeretnék nyomatot készíteni, akkor mit használjak a linófesték helyett? Sajnos, Emil nem tudott erre a kérdésemre válaszolni, de mosolyogva hozzátette, hogy ez egy izgalmas kísérletezés lehet. 🙂

Így kezdetét vette a kísérletezés itthon. Megrendeltem minden eszközt ami a linómetszéshez szükséges és készítettem magamnak néhány metszettet. Íme az első:

Azt vettem a fejembe, hogy a linónyomatokat nem csak fekete színnel szeretném a textilre varázsolni, hanem bármilyen színnel, ami éppen az adott darabhoz illik. A nehézséget az okozta, hogy a textilre használható festékeket nem lehetett a hagyományos módszerrel felvinni a metszettre. Ezért a festék fajtájában és a felhordási technikákkal sokat kísérleteztem, amíg azt a végeredményt kaptam, amit szerettem volna.  Ez első próbálkozások:

Közben készítettem még metszeteket:

Végül megtaláltam a megfelelő megoldást és természetesen az első kész nyomatokat fekete festékkel készítettem el. 🙂

Ezután már csak a hozzáillő hímzőcérnákat kellett kiválasztani és elkezdeni az IGAZI munkát! 🙂 Az alapos előkészítést követően  Június közepén Velencén összegyűlt egy kis lelkes csoport a korábbi vásárlóim köréből. A találkozó egyik célja az volt, hogy végre személyesen is megismerhessük egymást, másik pedig, hogy elsajátítsák ezt az izgalmas technikát.  Az alábbi képgalériában megtekintheted  az akkor készült fényképeket illetve a résztvevők lelkes otthoni folytatását. Szerencsére sokan nem ragaszkodtak a fekete színhez, így még érdekesebb minták készülte (és készülnek azóta is) Kattints a képre a  galéria megtekintéséhez!

Nézd meg az alábbi videó-összefoglalót:

Nézz meg néhányat a már kész-készülő darabokból is. 🙂

Zsolnai Zoltánné Valéria saját metszettéből készült kész darabja:

Kalamán Etelka búzavirágja félig kihímezve:

Fehérné Sipos Enikő pingvinje:

Horváthné Mezei Ida készülő munkája:

Schneidler Valéria  is szépen díszíti a színes nyomatait.

Kerti Jánosné kész (leendő) táska előlapja.

 

 

 

 

Ha téged is érdekel a technika,

jelentkezz a következő workshopok valamelyikére!

Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a Hírlevelemre!