Most egy nem szokványos bejegyzés következik, de úgy éreztem, szentelek neki egy kis időt, hátha más is kedvet kap egy új hobbihoz a foltvarrás mellett. 🙂

Nem tudom mennyire vagy tájékozott a modern társasjátékok labirintusában, de ha igen, akkor talán nem fog meglepni, hogy miért ragadt el engem is ez a hobbi. Ha viszont csak a “klasszikusokat” ismered mint a Monopoly, Ki nevet a végén, Gazdálkodj okoson és társait, akkor kérem olvasd el az alábbi kis beszámolót, hátha sikerül elűznöm azokat a sztereotípiákat, mint például, hogy a társasjáték “gyerekes dolog”, vagy csak arra jó, hogy a családtagok jól összevesszenek egymással… 🙂

Előzetesen csak annyit, hogy akárcsak a foltvarrás a társasjáték is azon tevékenységek közé tartozik, melyik kikapcsol, feltölt és a szellemi frissesség megtartásához hozzásegít. Nemtől, kortól függetlenül űzhetők, így bátran ajánlom mindenkinek! A következő kis ízelítőben 4 olyan játékot szeretnék bemutatni, ami vagy kapcsolódik a foltvarráshoz, vagy úgy vélem a téma világa miatt jól illik egy foltvarróhoz! 😉

Történt egyszer valamikor két évvel ezelőtt egy borús őszi napon, hogy hiányérzetem támadt. Azon törtem a fejem, hogy kellene valami olyan kikapcsolódási lehetőség, amit egyrészt a négy fal között is űzhetünk, másrészt az egész család ki tudja belőle venni a részét, a kicsiktől a nagyokig.  Kevésnek tartottam a közös családi mozi (inkább mese) délutánokat, a legóépítést, és bár a gyerekek szeretnek mindenfélét kézműveskedni, de abban sem vesz részt mindig mindenki aktívan. Így jutott eszembe, hogy kellene nekünk valami jó kis TÁRSASJÁTÉK, amivel az egész család jól szórakozik. Gyerekkoromból vannak emlékek, hogy a testvéreimmel sokat játszottunk, de kevés konkrét játék élmény maradt meg. Az egyik ilyen a Mastermind játék, amit apukámmal ketten nagyon sokat játszottunk (mi otthon csak “dugdosósnak” hívtunk). Ha valakinek így nem ismerős, íme egy kép róla:

A másik a sakk volt, amit főleg az öcsém és a húgom  játszott rendszeresen, hol egymással, hol apuval. Valamiért ez a játék nem a szívem csücske. Ma már azt is tudom, hogy nekem túl “konfrontatív”, hiszen folyton egymás bábuit gyepáljuk benne és a cél, hogy van egy győztes és egy vesztes.

Az első játék, amit megvettem, a “Gazdálkodj okosan” volt. Úgy rémlett, ezt gyerekkoromban is nagyon szerettem, és bár nekünk családilag nem volt meg, de szép emlékeim vannak róla. Egy vasárnap délután nekiültünk és “röpke” 3,5 óra alatt majdnem sikerült lejátszanunk egy teljes partit. A gyerekek rettenetesen élvezték a szerencsekártyákat, apának a ballépéseit, akarom mondani a szerencsétlen kockadobásait. Sokat nevettünk, de ahogy telt az idő, egyre frusztrálóbb lett. Főleg nekünk felnőtteknek. Azt éreztük, a játék játszik velünk és nem fordítva. Nincs semmi hatásunk a kockadobásra a szerencsekártyákra, mi csak egyszerűen végrehajtjuk az utasításokat gondolkodás nélkül, és ez egyre bosszantóbb lett. Ráadásul, a  játék sehogy nem akart a végére érni… De nem adtam fel, úgy éreztem, nem lehet, hogy ez a kellemesnek ígérkező vasárnapi családi délután, nem pont az lett, amire vártam. Elkezdtem utánanézni milyen játékok vannak manapság forgalomban. Így történt, hogy rátaláltam a Mit játsszunk? youtube csatornára, és Győri Zoli és Győri-Nádai Réka ajánlásai hatására egyszer csak kinyílt a világ! Rádöbbentem, hogy ez egy sokkal, de sokkal tágabb terület, mint én azt valaha el tudtam képzelni! Kiderült, hogy egy modern családi társasjáték az alábbi fő jellemzőkkel bír:

  • belátható játékidő (30-45 perc)
  • könnyen elsajátítható játékszabály
  • a győztes nem feltétlenül azért nyer, mert ő ér előbb be a célba (hanem az utólagos pontszámítás eredményeként)
  • nem az a lényeg, hogy sorba kiejtsük a játékostársakat
  • nem a kockadobás határozza meg, hogy jól játszunk-e (kevesebb benne az un. “szerencsefaktor”)
  • Sok döntési lehetőségünk van, vagyis tényleg van ráhatásunk a játék menetére
  • általában “építünk valamit” a játék közben, ami élményt nyújt még akkor is, ha nem mi nyerünk

Sok más jellemzőt is fel tudnék még sorolni a modern játékok mellett, mert játékfüggő, hogy mi mindent lehet még kiemelni, de talán ezek az általános jellemzői egy -hangsúlyozom- családi játéknak. Végül egyre többféle és egyre jobb játékokat sikerült megismernünk, beszereznünk, ami által az életünk részévé váltak a közös családi társas délutánok. Sőt- ha a járványhelyzet úgy engedi- akkor már nem csak szúk családi körben tartunk játékos összejöveteleket.

Most 4 olyan játékot szeretnék röviden bemutatni, ami nekem, mint foltvarrónak különösen nagy kedvenc lett. 🙂 Van köztük olyan is, ami kifejezetten csak kétfős játék, de a  többi 2 és akár 4 fővel is kitűnően működik. ha valaki kicsit jobban ismeri a játékokat, akkor bizonyára felfedezi benne, hogy az alábbi játékok “mechanikájában” sok hasonlóság van, vagyis ezek a játékok egyforma típusúak. 🙂 Az biztos, hogy akárcsak a foltvarrásban itt is építkezünk a kicsi részekből a nagy egész felé és a játék végén gyönyörködhetünk (is) az alkotásunkban! 🙂

1.Patchwork

Természetesen első helyre került Uwe Rosenberg Patcwork című játéka. Ez a játék kifejezetten csak két főre szól. De szeretném arra biztatni a foltvarró hölgyeket, hogy nyugodtan próbálják ki a férjükkel, vagy a család más férfitagjával, mert biztos vagyok benne, hogy sok férfi is rá tud érezni ennek a patchworknek az ízére! 😉

A játékban egy takarót kell “varrnunk”, ami tulajdonképpen a tetrisből jól ismert kis alakzatokból áll. A cél az, hogy a játékostáblánkat (takaró alap) minél több kis folttal tudjuk befedni. (Lehetőleg “varrjuk” az egészet tele). Felváltva kerülünk sorra a játékban, de nem használunk kockadobást az előrelépéshez. A játék akkor ér véget, amikor mindkét játékos beér a célba, de a győztes az lesz, aki a magasabb pontszámot éri el. Folyamatosan kis foltlapkákat kell vásárolnunk, amiért “gombokkal” kell fizetnünk., Gombhoz viszont úgy jutunk, ha értékes lapkákat (olyat amin sok kék gomb van) vásárolunk. Viszont ha túl sokat fizetünk egy foltért, akkor elfogy a “pénzünk” (gombunk. ) Így arra kényszerülünk, hogy egy ideig csak gyűjtögessük a gombokat, hogy újra tudjunk vásárolni. Viszont közben haladunk előre a játékostáblán. Folyamatosan egyensúlyozni kell, hogy mennyit költünk és mennyit tartalékolunk. Ha nem sikerül befedni az egész táblát a kis foltokkal, akkor minden üresen maradt területért mínusz pontot kapunk. Ha sikerül befedni a táblánkat, de nem marad gombunk, akkor szintén előfordulhat, hogy nem lesz elég pontszámunk végül a nyeréshez. Sőt, a játékot akár mínusz ponttal is le lehet zárni! Aki a  játék menetére kíváncsi, nézze meg az alábbi videót. Mivel ez egy teljes játékot mutat be a hossza 27 perc. nagyon könnyen megtanulható belőle a szabály és a végén bizony az egyikük mínusszal fejezi be. 🙂 A játék  30-45 percen belül játszható. A játékszabálya nem bonyolult, könnyen elsajátítható. Amilyen egyszerűnek tűnik, annyira agyalós is. További előnye, hogy kis helyre elpakolható, így bármikor magával viheti az ember. 🙂

2. Azul

2018-ban az Azul elnyerte az év játéka díjat. Nem véletlenül. Erre a játékra röviden azt lehet mondani, hogy “szép és okos”‘ játék. (Amíg meg nem jelent a testvére, a királyi pavilon, ami szerintem már felülmúlja szépségben, de róla majd később!) Igaz itt nem takarót kell varrnunk, hanem kicsi csempelapkákból falat építenünk, de úgy érzem a kis színes négyzetek minta szerinti pakolgatása, meg úgy általában a csempeminta sokszor visszaköszön a  foltvarrásban is, legyen az applikáció, vagy esetleg trapuntó technika.  

A játék célja, hogy egy csempefalat rakjunk ki a saját táblánkra. A csempéket a középen található “piac” lapkákról szerezzük be, és igyekszünk a legtöbb pontot érő kombinációkat összehozni. A pontozás a játékban folyamatos, ezért a játékostáblánkon játék közben is jól látható ki vezet. Viszont, a játékban van egy rakás bónusz pont, amit csak a végén szerezhetünk be, és ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy nem az nyer, aki addig az élen állt. A játék akkor ér véget, ha valaki kirakja az első vízszintes sort. Tapasztalatból tudom, hogy általában erre szinte egyszerre kerül sor minden játékosnál, így senki nem “esik” ki idő előtt. 🙂 A játék 8 éves kortól ajánlott, de a kisfiunk még csak 6 éves volt, amikor megismerkedett vele. Természetesen bonyolultabb összefüggéseket, igazán jó, önálló döntéseket akkor még nem tudott hozni teljesen egyedül, de most hogy már lassan közeledünk a  8 éves korhoz méltó ellenféllé vált. 🙂 A játék 2-4 fővel játszható. Teljesen más “stratégiával” játszunk, ha csak ketten vagyunk, és más négy fővel is, de véleményem szerint, ugyanolyan élvezetes. Általában, ha valakit szeretnénk megismertetni a társasjátékos világgal az Azul lesz az első amit előveszünk. 🙂

 

3. Azul királyi pavilon

Ahogy az előbb említettem, szépségben az Azul 3. része, a “Királyi pavilon” (illetve angolul a “Summer pavilon”) felülmúlja az első játékot. Ne  mondja nekem egy foltvarró se, hogy amikor a játékra rápillant nem a foltvarrás jut eszébe! 🙂 Azon belül is az angol papírtechnika, vagy még inkább egy millefiori minta!

Akárcsak az előzőben itt is csempéket kell egy táblára pakolgatunk. Viszont itt már rombusz alakúakat és sokkal színesebb is az egész játék! Nem csak kívülről, de belülről is! Több pontszerzési lehetőség, változatosabb játékmenet. “Szép is okos is”, akárcsak az elődei! (Van még egy része, a Sintra üvegcsodái, de az nem került most bele ebbe a válogatásba)  Az alsó korhatár itt is 8 éves kor, de Gergő (7,5 éves) rendkívül ügyesen kombinál már benne! 2-4 játékossal játszható. Nagy doboza van, sok alkatrész található benne és van a játéknak “helyigénye” is, de csak ajánlani tudom! Nálam első helyre került (Azt hiszem, bár nem tudom biztosan, mert a lista utolsó részvevője lehet trónbitorló lesz.)

4.Calico

2019. szeptemberében  találkoztam először a Calicoval. Pontosabban olvastam róla egy cikket. 🙂 A játék a Kickstarteren debütált, ami nekem akkor még nem mondott sokat. Kiderült, hogy ez egy “közösségi finanszírozású” játék. Vagyis, az alkotók/szerzők összeállítottak a játékról bemutató kampányt, ahol igyekeztek “összekalapozni” azt a pénzt, ami a kiadásához szükséges. Azt hamar megtudtam, hogy a Calico “kickstarter kampánya” nagyon profin, alaposan, átgondoltan készítették el, akárcsak a játékot magát. Sőt, mint kiderült a szerzők sem kezdő játékfejlesztők. Korábbi munkájuk a Point Salad volt, ami most jelent meg magyarul Pont saláta néven. Úgyhogy, van rá remény, hogy idővel akár a Calico is kapható majd a boltokban, akár magyarul is. 🙂 A lényeg, amikor megláttam a játék borítóját, tudtam, hogy ez nekem KELL.  Gondolom kitalálod miért. 🙂

Nem, nem a macska miatt, bár szeretem a cicákat:

ÉS igen! Egy takarót kell varrnunk a  cicáknak! Nem is akármilyet! Hatszögekből álló foltokból! Nem tetris formákkal, mint a patchworkben. Igaz, itt is varrunk a tetejére gombokat. Valamiért ezt a  “szokást” a játékfejlesztők nem tudják elengedni, de szerencsére mindenféle színes gombokat találunk a készletben! 🙂 Akárcsak az Azulban, mindenki kap játéktáblát, amit tele kell pakolgatnunk színes foltlapkákkal. Kicsit megijedtem, amikor a múlt héten meghozta a postás a tavaly szeptemberi rendelésem. (Bizony, közel egy évet kellett rá várni!) A doboz oldalán ugyanis 14+ szerepel, ami azt jelenti, hogy 14 éven felülieknek ajánlott. Akármilyen kedves és cuki grafikája van, ez a játék egy nagyon összetett, komoly agymunkát kívánó játék! Rendben van, de hogy fogjuk ezt a 7 és 8 éves gyerekeinkkel játszani?! Kiderült, hogy szerencsére a szerzők erre is gondoltak, mert van egy egyszerűsített un. family (vagyis családi) játékmenet is a szabálykönyvben. Miután az első játékot Gergővel játszottam le, megnyugodtam, hogy remek kis családi játék lesz belőle! 🙂
A játék célja, hogy olyan szép színes takarót varrjunk, ami tetszik a cicáknak. Ha sikerül egy-egy cica ízlését “eltalálni” (kirakni a megfelelő mintasort) akkor egy kis cica ráfekszik a takaróra. Minden cica más pontszámot ér. Ezen felül, ha három egyforma színű foltot teszünk egymás mellé akkor kapunk egy színben hozzá illő gombot is, ami darabonként 3 pontot hoz a játék végén. Ez a családi mód: gyűjtögetjük a cicákat és a gombokat. Megpróbáljuk kihozni a legtöbbet a kis takarónkból! A normál játék ennél sokkal, de sokkal összetettebb, egyelőre nem mennék bele részletesebben, de alapvetően az Azul királyi pavilon játékmenetéhez nagyon hasonló. Rendkívül nagy újrajátszhatósággal, rengeteg kombináció és egyéni célkitűzés hajtható végre egy takaró elkészítésekor. A játék végén mindenkinek kész lesz a takarója és utána kell összeszámolni az elért pontokat. Aki a legtöbb pontot kapja az nyeri a mester quilter díjat! 🙂 A doboza meglepően nehéz, nagyon sok alkatréész található benne, melyek nagyon jó minőségűek. Gyönyörű grafikája van. Úgyhogy ő is, szép is, és okos is. 🙂 Egyelőre sajnos boltokban nem kapható, de bízom benne, hogy ez nem marad mindig így! 

 

Remélem tetszett a kis összefoglalóm és volt már szerencséd kipróbálni valamelyik játékot! Ha igen, írd meg nekem hozzászólásban!

Szilvi

Kedvcsináló videók:

 

Calico angol nyelvű: