Talán emlékszel rá, hogy tavaly az Országos Foltvarró Fesztiválon debütált a TÓL-IG csoport első kiállítása. Ha esetleg mégsem mond ez semmit, akkor pár szóban az előzményekről. 🙂
Polyák Ildikó neve remélem ismerős számodra. A magyar foltvarró közösség meghatározó alakja. Két évvel ezelőtt összeállított két rendhagyó online kurzust.
Az egyik kurzus a „Kompozíció„-ról szólt. Pontosabban arról, hogy mitől lesz igazán jó egy quilt. Itt elsősorban a kiállításra, vagy művészi quiltekre gondolhatunk, de az iránymutatásai bármilyen quilt készítésekor nagy segítséget nyújtanak. A kurzus hiánypótló. Érintőlegesen én is foglalkozom bizonyos kérdésekkel a Kezdő tanfolyamban (színek), de ennyire részletesen nem. Itt szó van az elrendezésről, a színekről, az arányokról, ritmusról, méretekről, formákról stb. A képzés különlegessége még, hogy bár online zajlik, sokkal inkább hasonlít egy élő oktatásra, mert a megadott időpontokban „jelen kell lenni”, vagyis be kell csatlakozni az online felületre, a beszélgetésbe. Ezen túl, hétről hétre ad házi feladatokat is, melyeket nehéznek nem lehet nevezni, de elindítja azt a folyamatot, amivel a kurzus végén egészen másképpen fogsz nézni egy kész munkákra. Jó szível ajánlom mindenkinek, hogy vegyen részt rajta!
A másik kurzus címe: „Beszélgessünk a quiltművészetről„. Ennek a célja elsősorban az volt, hogy megmutassa a művészi quiltek nem arról szólnak, amit a laikusok gondolnak, hogy mindenféle textilt, vagy éppen más alapanyagokat az alkotók „összedobálnak” egy felületre és lesz belőle valami. Ennél sokkal mélyebb, átgondoltabb egy-egy quilt tervezése, és megvalósítása. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy ezeknek a munkáknak minden esetben kell, hogy legyen valami témája, valamilyen mondanivalója, ami megtorpantja a nézőt és elgondolkodtatja. A második kurzus erről szólt.
Az első évben összesen 47 fő vett részt ezeken az online órákon, amikor Ildikó kitalálta, hogy mi lenne, ha készítenénk egy közös kiállítást, amivel megmutathatjuk a nagyközönségnek, hogy milyen sokféle lehet egy művészi quilt. Éppen ezért, nem sok megkötés volt egy-egy munka kidolgozásában. Az egyik a mérete: álló formátumban 30 cm széles és 80 cm magas kellett, hogy legyen a kész mű. Ami még összekötött minket az egy kis „bordó fecni” volt, amit Ildikó saját maga festett. Ezt a kis darabot kellet beledolgozni a munkába, de ezen túl se a téma, se a kivitelezés módja, a kiválasztott technikai megoldás sem volt meghatározott. Mindenkinek az egyéni gondolataira, tudására volt bízva, hogy mit választ. Viszont nem „engedte el a kezünket”, mert rendszeresen tartott online „tréningeket”, ahol megbeszélhettük a felmerült kérdéseket, ötletet kaptunk és adtunk egymásnak, nemcsak a quilt elrendezésével, kompozíciójával, de akár a technikai megoldással kapcsolatban is.
A csoportnak én is tagja voltam, mert mindkét képzésen részt vettem, és a kiállításra úgy tekintettem, mint egyfajta „vizsgadarabra”, ahol tudom alkalmazni a tanultakat. Mindenképpen részt szerettem volna venni benne, de az élet kicsit közbeszólt. Tavaly év elején nagyon túlvállaltam magam és elkövettem azt a hibát, hogy nem véstem fel a naptáramba a TÓL-IG projekt határidejét. Így végül, nem készültem el határidőre a munkámmal, pedig a konkrét tervem is megvolt. Napokig el voltam keseredve, hogy végül kimaradtam belőle.
Az OFF-on bemutatott kollekciónak nagy sikere volt, ezért ősszel Ildikó megkérdezte tőlünk, hogy szeretnénk-e folytatást? Azt is felajánlotta, hogy ha valaki az első körből kimaradt, akkor november 30-ig kap határidőt, hogy ezt pótolja és a 2. darabot január 30-ig kell megvarrnia.
Mondanom sem kell, hogy kaptam az alkalmon. Egyre gyakrabban hallom azt a mondatot, hogy „Én még quilttel, ilyen sokat nem szenvedtem”:) Persze, itt a „szenvedést” talán mégsem kell szó szerint érteni, mert ha szenvedéssel varrunk az régen rossz. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a quilt mérete és az elkészítési idő valahogy fordítottan volt arányos egymással. Sokkal, de sokkal tovább tartott megvarrni, mint gondoltam volna, de végül sikerült befejeznem határidőre! (ha a bújtató felvarrását nem számítjuk!)
Ennyi „rövid” bevezető után nézzük a konkrét darab alakulását. Először a bordó szín indította be a fantáziámat, mert korábban készítettem a lányunkról, Csengéről egy fotót, amin nem csak a ruhája volt bordó színű, de még a hajába is bordós csíkokat festett. (Lemosható krétafestékkel). Gyorsan el is döntöttem, hogy ezt a képet szeretném megvarrni. Az határozottan eldöntöttem, hogy mindenképpen fotorealisztikus darabot szeretnék varrni, mert úgy érzem ezen a téren szeretném a „portfóliómat” bővíteni. Azt gontoltam, hogy ideje lenne „letenni a voksomat” egyfajta technika mellett. Egyrészt, sokan a nevem hallatán úgyis a futónős képemre, a trabantos quiltemre, vagy Csenge portréjára gondolnak. Szeretném, ha ennél egy kicsit több kész darabom lenne. A portré készítése az igazán nagy kihívás. Sokszor érzem azt, hogy ezen a téren, még nekem is van mit gyakorolni. 🙂 Közben a képzéseken tanultak hatására, nem csak azon törtem a fejem, hogy a kész quiltnek milyen „kompozíciója” legyen, hanem azon is, hogy egy kicsit több legyen egy „szimpla” fotó másolatnál. Ki kellene alakítanom egy egyedi stílust is. Erről, még később írok pár gondolatot.
A „bordó” fotó, viszont szinte azonnal megbukott, amikor felvetettem az ötletet. Ildikó ugyanis nekem szegezte a kérdést, hogy érti ugyan, hogy Csengét szeretném megvarrni, de mi lenne vele a mondanivalóm? Első gondolatom az volt, hogy semmi, egyszerűen csak szeretném megvarrni és kész. Én úgy érzem ez már önmagában nagy kihívás, minek ezt túlkomplikálni? A többiek viszont, azonnal a segítségemre siettek és elkezdtünk közösen öteltelni, hogy mégis, hogyan lehetne úgy megvarrni egy portrét, hogy az kicsit több legyen egy szép képnél. Azon gondolkoztam, mi jellemző a lányomra? Természetesen, mint minden anya elfogult vagyok vele, és számos jó tulajdonságát ismerem, de valami olyat kellene kiemelni, ami másnak is hordozhat jelentőséget. Ekkor jutott eszembe, hogy Csenge 12 éves (mindjárt 13) és egyik pillanatban olyan, mint egy kislány a rengeteg sok plüssével, amelyek mellett nem lehet elférni az ágyában, de a másik pillanatban már a körmét festi, a haját igazgatja és elkezdett odafigyelni arra, hogy nőiesebben öltözzön. Végül a lányok segítségével gyorsan ki is találtuk, hogy egy másik elrendezés lenne a jó ennek a kettősségnek a kifejezésére. Valahogy, a „válla fölött visszanézős” pózt kellene felvennie. Igen, a fotót, amit végül felhasználtam kifejezetten a quilthez készítettem. A macit pedig azért adtam a kezébe, hogy egyértelműbb legyen mit hagy most maga mögött. 🙂 Így készült el a kép, és ezért lett a címe az „Átmeneti állapot”.
A fotó készítésénél annyi hibát követtem el csak, hogy jobb lett volna, ha rendes nadrágot adok rá, az edzős rövidnadrág helyett. Sokkal nehezebb utólag „felöltöztetni”, mint a meglévő kép alapján dolgozni! 🙂 A Maci sajnálatos módon kilógott a 30 x 80-as elrendezésből, ami okozott némi bonyodalmat a készítés során, de végül ezt is megoldottam. 🙂
Mi legyen a saját stílus?
Azon túl, hogy a fotorealsiztikus quiltek készítésének számtalan technikai megoldása van, már önmagában a fotó feldolgozása is nagyon egyedivé és meghatározóvá teszi a végleges darabot. Erről elég részletesen írtam az alábbi blogcikkben, ha érdekel olvasd el: Másolat vagy művészet?
Talán azt lehet elmondani a jelenlegi stílusomra, hogy igyekszem részletgazdag képet készíteni, ami messziről azt az érzést kelti, hogy az illető egy fotót lát, nem is textilekből varrt munkát. Tudom, hogy lehetnék ennél „művészibb” és nem kellene ennyire realisztikusnak lennem, de nekem ez tetszik a legjobban jelenleg, és ezt érzem kihívásnak is. Ami a felhasznált anyagokat illeti, „gyári” anyagokkal dolgoznom. Úgy vélem, ez sokkal nehezebb, mintha magamnak festeném a textileket. Nem mondom, párszor felmerült most bennem, hogy legközelebb lehet ezen változtatni kellene! Bosszantó, amikor érzem, hogy egy árnyalattal sötétebb/világosabb/bézsebb/barnább/lazacosabb árnyalatra lenne szükségem, de nem találom. Egyelőre, még nem változtatok ezen, így ez is „rám jellemző”. Amitől talán mégis kicsit egyedibb lehet, az a háttér kidolgozása. Csenge portréjánál, már tudat alatt megfogalmaódott bennem, hogy a háttér lehetne egy kicsit más, egy kicsit patchworkösebb. Bár ott még csak „részeges kunyhókat” használtam, de a tavalyi OFF-os pályázati munkám hatására, eldöntöttem, hogy itt a New York Beauty blokkokat fogom használ. Akkor is, ha ici-pici 15 cm-es blokkokat kell hozzá varrnom. ÉS annak ellenére is, hogy sok blokk takarásba került. 🙂 Tudom ez sem teljesen saját ötlet. Van olyan quilt művész, aki előszeretettel varr klasszikus blokkokat a portréi hátterébe. (Luke Haynes) de most mégis azt érzem ez egy érdekes kombináció. És, ahogy látom nem vagyok vele teljesen egyedül, elég ha Sulyok Levente idei ezüstvölgyi pályázatára gondolsz! (Ha esetleg nem láttad, ebben az albumban megnézheted: Óceán kiállítás 2024.09.12-15.)
Így a tervem ez volt: élethű legyen, aprólékosan kidolgozott, de kicsit patchworkös is. Már csak meg kellett varrni. 🙂
A technikai megvalósításról most nem írnék sokat. Olyan módszert igyekszem alkalmazni, ami PONTOS. Az illesztések pontosak, bármilyen háttérre rátehető, még akár sötétre is. A kihívás elsősorban a megfelelő anyagok kiválasztásában van. Ez pedig nem ment egyszerűen, sőt jelen esetben az igen aprócska (1-2 milliméteres!!) foltok is okoztak meglepetést. Elég volt egy milliméterrel kisebb, vagy nagyobb folt, egy picit más szín, és egészen más lett a végeredmény. Más lett az arca, és a tekintete. Egy biztos, senkit nem bíztatok arra, hogy egy tenyérnyi portrét próbáljon ilyen részletesen kidolgozni. A Portré quiltes tanfolyamon is elmondom, hogy minél nagyobb a kész darab, annál könnyebb a finom apróságokra odafigyelni. Könnyebb javítani rajta, és nem számít egy-két milliméter. Ennél a quiltnél számított. Nagyon sokat. Nem is lett tökéletes, de a végeredménnyel meg vagyok elégedve. Többször elhangzott már az a kérdés, hogy én vagyok-e látható a képen, vagy Csenge? Illetve az a kijelentés is, hogy „így fog kinézni pár év múlva”. Végül is…az alábbi képen két portrét tettem egymásra. Az egyiken én vagyok látható még sötétbarna hajjal, a másikon Csenge. Összemosva ezt a végeredményt kaptam kettőnkről. Lehet, tényleg hasonlít rám egy kicsit.
A „kislányosabb”, lágyabb vonalakat nehezebb volt visszaadni, így végül „öregítettem rajta”. De ez szerintem, technikai sajátosság. Az anyag szélét nem lehet „összemosni” a mellette lévő színnel, mint egy festék, vagy ceruzaportré esetében. (Tűfestéssel lehet rajta finomítani.) Legjobban azzal lehet kerekebb formákat adni neki, ha növeljük a rétegek és az árnyalatok számát. Minél több van, annál „kerekebb”, annál jobban lesz 3D hatású. Ha csak pár árnyalatot használunk, akkor „szögletesebb”, karakteresebb lesz egy arc. Mivel itt, egy tenyérnyi darabról beszélünk, ezért bizonyos szempontból meg volt kötve a kezem.
Néhány fázisfotó a készítés folyamatáról:
Az „első változatnál” két hibát találtam. Túlságosan keskeny lett a szája, amitől egészen más lett a mosolya, mint a fotón. Itt néhány milliméterrel kellett megnövelnem, hogy javítsak rajta. Utána persze, rögtön túl nagynak találtam. 🙂 A másik az arca árnyékos részén levő árnyalatok. Túlságosan sötét lett, így optikailag „levágtam” az arcából. Ezeket a részleteket többször kicseréltem.
A másik gondot a maci okozta. Ha az elrendezésen belül szerettem volna tartani, akkor „megrövidítette” a karját, amitől nagyon furcsán kitekeredett lett. Ezért végül úgy döntöttem, nem torzítom el, hanem a macit lógatom ki a képből. Ez nem volt szándékos, de a végén kifejezetten örültem neki, hogy így alakult. 🙂
Végül elkészült az alap, helyére kerültek a kis apró darabok és elkezdődhetett a finomhangolás, az applikálás, és a tűfestés.
Közben természetesen, folyamatosan mértem, hogy a kész quilt megfelel-e kiírásnak.
A háttérbe varrt New York Beauty blokkok közül több takarásba karült. Próbáltam ugyan „csalni”, hogy ne dolgozzak feleslegesen, de valahol biztosan látható lett, hogy pont oda tettem egy sima négyzetet, így végül minimum részeg ember blokkokat varrtam, hogy legalább az ívek láthatóak legyenek.
Az applikálás ebben az esetben egyszerre a tűzést is jelentette. Elősör csak a nagyobb körvonalakat tűztem le, majd áttértem a részletekre. Folyamatosan cserélgetve a cérnákat. 🙂
