Sokan tudjátok, hogy tegnap (2025. 11.13.) volt a „kékfestő” kiállítás (Foltvarrás kékben), a Néprajzi Múzeumban.
Először is MINDENKINEK ajánlom, hogy a kiállítást nézze meg személyesen, amikor tudja. Tudomásom szerint 2026. februárig megtekinthető. (Pontos dátumot nem tudok)
Helyszín: Néprajzi Múzeum, Damjanich utca felőli aula
1146 Budapest, Dózsa György út 35.
Online jegyvásárlási lehetőség ITT.
NAGYON sok kékfestő munka van! Régiek is és újak is. Mondhatnám, hogy igazán „színes” kiállítás, bár a kék szín dominál. 😃 De technikában, mintavilában nagyon változatosak. Sok-sok kézimunka, applikált darab mellett, vannak papírra varrásos és modernebb munkák is. Tényleg érdemes megnézni!

Dolányi Anna többször megkért személyesen (valahányszor találkoztam vele), hogy varrjak én is a Kékfestő kiállításra. A kékfestő anyagokat is megvásároltam tőle, de egyszerűen nyáron nem tudtam hozzákezdeni. Pedig a határidőt is sokszor kitolták. Nagyon bántott a dolog, mert kedvem is lett volna hozzá, anyagom és konkrét tervem is volt. Anna pedig már nagyon idős, így ez nem az a pályázati lehetőség volt, hogy „majd jövőre”.

Sok-sok évvel ezelőtt készítettem egy „festményt” (egy beépített konyhaszekrény ajtajára) Amiben a korondi kerámiákon megjelenő, székely motívumokat használtam fel. Sokan a „magyar népmesék” mintáira asszociálnak belőle, bár az eredeti kék motívum korábban létezett. Ebből terveztem egy applikációs darabot, de nem valósult meg.
Íme néhány iheletadó kerámia:
És a „festményem”:
Már az OFF-on kitaláltam, hogy ha a kiállításra nem is sikerült varrnom, azért Annának majd készítek egy meglepetést a megnyitóra. Szokás szerint, az utolsó pillanatban, de elkészültem vele. Sikerült is átadnom az ajándékot a megnyitó előtt. Nagyon, de nagyon örült neki. („De jó, karácsony van!”) Fel is vette és rajta volt egész idő alatt. Így történt, hogy varrtam is a kiállításra, meg nem is.
Élőben ugyan, csak azok láthatták, akik tegnap ott voltak, mert ez a darab nem lesz kiállítva, de azért sok fotót készítettem róla.

 

 

Így készült:

Először papírra megrajzoltam azokat a motívumokat, amelyek tetszettek. Már a rajzok kiallakításakor igyekeztem figyelni arra, hogy a foltokat úgy alakítsam, hogy később KÉZZEL varrhatóak is legyenek. Ez azt jelenti, hogy kerültem a nagyon hegyes szögek kialakításat, vagy az olyan önmagában visszatérő girlandokat, ahol már nem lenne lehetőség az anyag visszahajtására. A kézi varrásnál ugyanis, az anyag szélét visszahajtogatjuk a hátoldalra. Ha ez kimarad, akkor a széleken csúnyán foszlani kezd az anyag, ami ront a végeredményen.

 

Az elkészítéséhez az egyik, napjainkban gyakran használt applikációs technikát alkalmaztam. Ennél a módszernél használunk valamilyen vasalható közbélést, amire felrajzoljuk a mintát, majd a kis foltokat kivágva, felvasaljuk a kiválasztott anyagdarabra. A munkához eredeti kékfestő anyagokat használtam és egy régi férfiinget. A kékfestő anyagok nagyon „egyszínűek” voltak, még ha változatos is volt a mintájuk, és szerettem volna beletenni még egy kiegészítő „színt”. A kék színskálán belül maradtam, hogy a korondi kerámiáktól ne térjek -nagyon- el.

Az applikálás egyik nehézsége, hogy ezeknél az anyagoknál kifejezetten figyelni kell a minta kivágására. Érdemes úgy kialakítania kiszabandó foltokat, hogy a végeredményben érvényesüljenek az apró kis minták. De előfordult, hogy az anyag mintája határozta meg a foltot, amit végül kivágtam belőle. Ennél a mintánál elsősorban ezt alkalmaztam:

 

Vasalható közbélésnek Vieseline H250-est használtam. Előnye, hogy nagyon szépen lehet rá rajzolni cveruzával. Hátránya, hogy merevvé teszi az anyagot. Jól tartja ugyan a formát, csak keménnyé teszi. Ragasztóval és applikáló pálcával (vagy más néven „csontéssel”) készítettem elő az applikálandó foltokat.

 

Az applikáláshoz applikáló tűt használtam. Leggyakrabban a Clover 9-es számű tűjével varrok. Ez egy kicsit hosszabb tű, de ugyanolyan vékony és hegyes, mint a társai (10-es, 12-es)

 

A mintákat minimális ragasztóval rögzítettem az alapra. Nem akartam gombostűt használni, hogy ne akadályozzon a munkában és ne szurkáljam össze-vissza magam varrás közben. Egyébként is, sok folt olyan picike volt, hogy nem lett volna jó megoldás a gombostű.

Az applikálás kiegészítettem még láncöltéssel. Kisebb vonalakat hímzőfonallal készítettem el.

Végül kiszabtam a mellény részeit. Összesen három darabból áll. Az elején van egy kis mellbevarrás. Terveztem rá gombokat is, de végül ezt elvetettem, emrt a megvásárolt gombok színben ugyan illettek volna hozzá, de stílusban nem.

 

A mellény 3 rétegből áll, mint bármilyan más quilt. 🙂 Egy patchwork mintával díszített előlap, bélés, és hátlap. (fehér pamutvászon)

 

A három réteget alaposan megtűztem. Tudom, kézi tűzéssel lett volna az igazi, de idő hiányában a gépi tűzést választottam. Illetve a bélés egy kicsit vastagabb lett, mint ahogy szerettem volna – de csak ez volt itthon készleten- így ezért is indokolt lett az alapos tűzés. (Kicsit lapított rajta, és cserébe jó tartást ad neki.)

És akkor, jöjjenek a fotók a kész mellényről! 🙂

 

Muszáj volt nekem is felpróbálni, amikor elkészültem vele. 🙂


 

Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a Hírlevelemre!

Feliratkozom!