Az Európai Patchwork kiállításon is láttunk néhány meseszép festett quiltet. Az egyik kedvencem az alábbi. Többször meg kellett néznem közelebbről, hogy az alapminta milyen szépen van festve és a tűzéssel az alkotó a vagy kiemelte a kontúrokat, vagy megadta a textúrát.
Fejembe vettem, hogy szeretném erősíteni a hagyományos foltvarrást, amikor blokkokból készítünk el egy szép quiltet, de azért izgatja a fantáziámat az art quiltek világa is. Ezen belül is a portrék és tájképek hangulata.
Valamikor középiskolás koromban jártam rajz fakultációra. Tanultunk szénnel és pasztellkrétával rajzolni. Csillával órákig ültünk Debrecenben a Déri Múzeumban Munkácsy Krisztus- trilógiája előtt és rajzolunk miközben beszélgettünk. Nekem már akkoriban is az „akadémista” stílus tetszett, amikor a festők olyan élethű portrékat készítettek, hogy azt az érzést keltette az emberben, hogy mindjárt lelépnek a vászonról. A Munkácsy trilógia ilyen. 🙂
Gondoltam még mielőtt valami komolyabb munkába kezdek (Nem, nem Munkácsyt szeretnék festeni!) kipróbálom egyik-másik technikát kicsiben. Csilla a rajzait ceruzával készíti, sőt az első darabokat még ki is színezte. (később felhagyott vele, mondván úgy is én álmodom meg hozzá az anyagokat) A figurák vonalvezetésekor szem előtt tartja, hogy ezek később varrva lesznek, pontosabban applikálva, ezért kerülni kell a nagyon kicsi darabokat, a hegyes szögeket, mindent, ami az applikálást nehezíti. Nagy kihívás is, visszaadni a figurák báját az applikálás során.
Úgy döntöttem, az egyik húsvéti mintát, most nem applikálással készítem el, hanem festeni fogom. Illetve rajzolni, festeni, majd tűzni.
Most a következő eszközöket használtam: Derwent inktense ceruza és textilfesték. Ezt a speciális ceruzát művészellátó boltokban lehet kapni.
A ceruzával átrajzoltam a mintát vászonra. Nem árt a vásznat rögzíteni az asztallaphoz, hogy egyszerűbb legyen a művelet. Ha még világítóasztalunk is van hozzá, akkor nagyon könnyű dolgunk van!
Először elkészítettem a figurát, majd textil médiummal kicsit összemostam a színeket. Igen ecsettel. Ez a ceruza az akvarell ceruzához hasonlóan vízzel oldódik- vagyis festék lesz belőle. A textil médium pedig tartóssá teszi azt.
A kislány megrajzolása után a kontúrjait kiszíneztem kék ceruzával.
Majd ecsettel elmostam a vonalakat.
A nagyobb felületekhez már textilfestéket használtam.
A különböző eszközök és színek hatására kicsit foltos lett a hátterem, de ez annyira nem zavart, mert így látszik, hogy az anyag kézzel festett, ráadásul tudtam, hogy a tűzés ezen úgy is változtat még.
Ami problémát okozott, hogy a textilfestékkel sikerült túlságosan benedvesítenem az anyagot, így a kék festék jobban szétterjedt, mint szerettem volna. A nyuszifül is kapott belőle. Eredetileg is úgy terveztem, hogy ezt a felületet teljesen lefedem cérnával ezért nem bosszankodtam rajta, de a tanulságot levontam, erre sokkal jobban kell figyelni!
Először letűztem árokban a keretet, majd a kislányt körben. Ezzel rögzítettem a három réteget egymáshoz, előkészítve a terepet a díszítő tűzéshez.
Elkezdtem a tűzést. Háromféle árnyalatú rózsaszín cérnát használtam.
Ez történik, ha nem jó fűzzük be a cérnát. 🙂
Utoljára „rajzoltam” át a haját, hogy láthatóak legyenek a hajszálak. 🙂
A nyuszisapkát, a haját, a tojást, a cipőt, a kis kosárkát teljesen átszíneztem cérnával.
A cérna-fűszálak is szinte teljesen eltakarják a festést.
Ugyanez napsütésben:
A felső részén szándékosan hagytam ekkora szabad területet. Eredetileg képeslapnak készült a kép. Bár a méretét illetően sokkal nagyobb lest annál. (jelenleg kb A4-es méretű) Erre a részre szántam a „Kellemes Húsvéti Ünnepeket” feliratot. Most kicsit tartok tőle, hogy elrontom, így egyelőre szabadon marad.
Legközelebb egy másik fajta festéket szeretnék bemutatni. A szükséges alapanyagokat már beszereztem hozzá, de egyelőre még nem árulom el, hogy mi az. 🙂
