Ebben a bejegyzésben a tradicionális quilteket bemutató kiállításokról hoztam ízelítőt. Bevallom felüdülés volt, mert jelentős túlsúlyban voltak a modern quiltek. Abban egészen biztos vagyok, hogy az egyik legsikeresebb (ha nem A legsikeresebb kiállítás a Magyar Kékfestő quiltek voltak. Számomra igazán szemetgyönyörködtető a Sainte-Croix-aux-Mines-ban lévő nagy csarnokban lévő kiállítók voltak.
A csarnok négy különböző kiállításnak adott helyet, amiből három ( Ellen Remijnse (EQP Textiles) & Kristel Salgarollo, Quilt en Rêve, Marylène Loës) tradicionális patchwork volt, és egy antik.
(Itt kicsit el is veszítettem a fonalat, hogy melyik quilt melyik kiállítóhoz tartozott, ezért valószínű a fotóalbumokban is van egy kis kavarodás.)
A következőket találod itt meg.
- Dominique Rodrigues
- Quilt en Rêve
- Ellen Remijnse (EQP Textiles) & Kristel Salgarollo
- Hungarian Patchwork Guild
- Marylène Loës
Dominique Rodrigues
Dominique Rodrigues már gyermekkorában megismerkedett a művészetekkel és a kézműves tevékenységekkel édesapja és nagymamája révén. Korán érdeklődni kezdett a festészet és a hímzés iránt, később azonban fodrászként dolgozott a párizsi régióban.
Negyvenéves korában Morbihan megyébe költözött, ahol felfedezte a hagyományos foltvarrás művészetét. A költözés meghatározó fordulópontot jelentett az életében. Vidéken, állatok, fák és virágok között élve újraéledt benne a festészet iránti vonzalom, amelyet foltvarrott alkotásaiban bontakoztatott ki.
Inspirációját közvetlenül a természetből és a vidéki hétköznapok jeleneteiből meríti. Világát gyermeki, érzékeny és derűs hangvétel jellemzi. Dominique Rodrigues a hagyomány és a spontaneitás találkozásából alakítja ki meleg hangulatú textilművészeti nyelvét, amelyben a történetmesélés és a színek központi szerepet kapnak.
A kiállításon készített fotókat az alábbi linken keresztül éred el: Dominique Rodrigues
Quilt en Rêve
A Quilt en Rêve francia és holland barátokból álló alkotócsoport, akik immár több mint húsz éve dolgoznak együtt.
Közös érdeklődésük középpontjában a 19. századi quiltek állnak, ezt a visszatérő témát pedig az évek során saját művészi védjegyükké formálták. Ami első pillantásra akár egyfajta rituálénak is tűnhet, számukra a textilhagyomány és annak végtelen változatosságának folyamatos felfedezésévé vált.
A harmóniát és a szépséget kereső, perfekcionista alkotók előnyben részesítik a kézimunkát. Technikai precizitásuk kivételes kézműves tudásról és a hagyomány mély ismeretéről tanúskodik.
Miközben hűek maradnak a hagyományos quiltek jellegzetes formavilágához és szabályaihoz, mindegyik alkotó saját érzékenységén keresztül értelmezi azokat. A történelmi hitelesség és a személyes kifejezés egyensúlyából olyan művek együttese születik, amely egységes, életteli és időtálló.
A kiállításon készült fényképeket itt tudod megnézni: Quilt en Rêve
Ellen Remijnse (EQP Textiles) & Kristel Salgarollo
Kristel Salgarollo 1991 óta tanítja és műveli a patchworköt Belgiumban és külföldön egyaránt. Az Éditions de Saxe régi, elkötelezett szerzőtársaként – többek között a Magic Patch és a Quilt Country kiadványokban – az évek során gazdag és jellegzetes egyéni művészi stílust alakított ki. Saját tervezésű quiltjeinek lenyűgöző gyűjteményét hozta létre, különösen kedveli a sok apró darabból összeállított nagyméretű quilteket, a miniquilteket és a párnákat.
Stílusa egyszerre hagyományőrző, modern és lendületes. Munkáit aprólékos kézi tűzés jellemzi, amely türelméről, precizitásáról és a részletek iránti mély szenvedélyéről tanúskodik. A Carrefour látogatói talán még emlékeznek a 2022-ben a Villa Burrusban megrendezett miniquilt-kiállítására, amely nagy sikert aratott a közönség körében.
Ellen Remijnse ezzel szemben már gyermekkorától kezdve szenvedélyesen vonzódott az alkotáshoz. Tízéves korában kezdett quiltet készíteni, és ezt a szenvedélyt hamarosan hivatássá is formálta: miközben az Antwerpeni Egyetemen történelmet tanult, megalapította saját mintatervező vállalkozását, az Ellie’s Quiltplace-t.
A régi quiltblokkok – például a Log Cabin, a Nine Patch és a Sawtooth Star – inspirációjára építve friss szemlélettel értelmezi újra a hagyományt. Applikációt és finom formai változtatásokat is alkalmaz, hogy egyedi, határozottan kortárs quilteket hozzon létre.
2015-ben férjével, Philippe-pel közösen megalapította az EQP Textiles vállalkozást. Az antik quiltek iránti rajongására és történelmi tanulmányaira építve hagyományos ihletésű textilmintákat tervez élénk, harmonikus és egymással könnyen kombinálható színvilágban. Textiljeit és mintáit világszerte forgalmazzák. Emellett az Éditions de Saxe kiadóval is együttműködik, és nemzetközi szinten tart workshopokat és oktatásokat.
Ez a két belga quiltkészítő most közösen mutatkozik be egy gondosan megtervezett kiállításon, ahol a kézimunka, az anyagok iránti szeretet és az újragondolt hagyomány a kreativitással és a kifinomultsággal találkozik.
A kiállításon készített fotóimat az alábbi fotóalbumban nézheted meg: Ellen Remijnse (EQP Textiles) & Kristel Salgarollo
Marylène Loës
Gyermekkora óta ollóval, textildarabokkal és gyűszűvel a kezében alkot, és azóta sem tette le a tűt. Már nyolcévesen Barbie-házzá alakított egy régi bútordarabot, ruhákat, nadrágokat, függönyöket és terítőket varrt, miniatűr bútorokat készített, a tányérokat pedig újrahasznosított palackkupakokból formálta meg. Számára minden az alkotás forrásává vált, különösen a textilek vonzották.
Tizenévesként maga készítette a nyolcvanas évek hangulatát idéző ruháit, szoknyáit, nadrágjait és kabátjait. Később, gyermekei születése után nekik varrt, különösen a lányának.
Az 1990-es évek elején valóságos revelációként élte meg a patchwork felfedezését. Ez a szenvedély azóta is elkíséri. Néhány évvel később, barátai biztatására tanítani kezdett. Tudásának átadása természetes következő lépés volt: megosztani a tapasztalatokat, együtt tanulni és összevetni a különböző nézőpontokat, hiszen három fej többre jut, mint egy.
A Léa Stansallal való találkozása 2005 körül fordulópontot jelentett számára. Léa az ő műhelyében tanította meg patchworkhímzési módszerét. Később Marylène maga is a technika oktatója lett, a szalag pedig azóta elmaradhatatlan kelléke és munkáinak védjegye.
A Carrefour kiállításán való bemutatkozás pályája valódi beteljesülését jelenti számára.
Hungarian Patchwork Guild
Úgy gondolom a magyar foltvarró céhet nem kell bemuttnom. 🙂 De a teljesség kedvéért ide illesztem a kiállítás hivatalos bemutatkozó szövegét:
Magyar Foltvarró Céh
Az 1989-ben alapított Magyar Foltvarró Céh a patchwork művészetének népszerűsítését és a magyar quiltkészítők támogatását tűzte ki célul. Az évek során dinamikus, kreatív közösséggé fejlődött, amely párbeszédet teremt a hagyományos kézműves tudás és a kortárs quiltművészet gyakorlatai között.
A Céh elkötelezett Magyarország gazdag textilhagyományának megőrzése és egyben innovatív újraértelmezése mellett. A múlt és a jelen összekapcsolásával hozzájárul ahhoz, hogy a hagyományos tudás élő és a mai kor számára is releváns maradjon.
Tagjai rendszeresen részt vesznek hazai és nemzetközi kiállításokon, szakmai együttműködésekben és oktatási programokban. Küldetésének középpontjában a közösségépítés és a tudás megosztása áll, ezáltal is erősítve a kapcsolatokat a quiltművészek között Magyarországon és határainkon túl.
Marylène Loës
Gyermekkora óta ollóval, textildarabokkal és gyűszűvel a kezében alkot, és azóta sem tette le a tűt. Már nyolcévesen Barbie-házzá alakított egy régi bútordarabot, ruhákat, nadrágokat, függönyöket és terítőket varrt, miniatűr bútorokat készített, a tányérokat pedig újrahasznosított palackkupakokból formálta meg. Számára minden az alkotás forrásává vált, különösen a textilek vonzották.
Tizenévesként maga készítette a nyolcvanas évek hangulatát idéző ruháit, szoknyáit, nadrágjait és kabátjait. Később, gyermekei születése után nekik varrt, különösen a lányának.
Az 1990-es évek elején valóságos revelációként élte meg a patchwork felfedezését. Ez a szenvedély azóta is elkíséri. Néhány évvel később, barátai biztatására tanítani kezdett. Tudásának átadása természetes következő lépés volt: megosztani a tapasztalatokat, együtt tanulni és összevetni a különböző nézőpontokat, hiszen három fej többre jut, mint egy.
A Léa Stansallal való találkozása 2005 körül fordulópontot jelentett számára. Léa az ő műhelyében tanította meg patchworkhímzési módszerét. Később Marylène maga is a technika oktatója lett, a szalag pedig azóta elmaradhatatlan kelléke és munkáinak védjegye.
A Carrefour kiállításán való bemutatkozás pályája valódi beteljesülését jelenti számára.
