Ígértem, hogy hozok még beszámolót az Ezüstvölgyből. A mostani összeállítás kicsit személyesebb hangvételű, arról hoztam egy rövid beszámolót, hogy milyen részt venni egy ilyen hatalmas kiállításon szervezett keretek nélkül. 🙂

2015-ben jártunk először az Ezüstvölgyben és akkor eldöntöttem, hogy ha lesz rá lehetőségünk, meg fogjuk ismételni. Idén sikerült összehozni, bár az egyéb tennivalók mellett annyira háttérbe szorult az utazás szervezése, hogy már úgy voltam vele, “hiszem, ha látom.”

A szállást egy hónappal korábban foglaltuk le. Célirányosan az Ezüstvölgytől 20-30 km-es távolságba kerestünk táborhelyet. Úgy láttuk, ebben a távolságban találunk megfizethető szállást úgy, hogy még a kiállítási helyszínek megközelítése ne vegyen el tőlünk túl sok időt, és ne növeljük jelentősen a költségeinket sem a plusz tankolással. Végül, Saint Die egy útszéli motelében foglaltunk szállást. Úgy gondoltunk, ez a célnak megfelel, hiszen úgy is csak aludni fogunk ott. Nem azt mondom, hogy nem lehetett volna szebb, igényesebb, barátságos szállást találni, de végül is a célnak valóban megfelelt, és ráadásul nagyon olcsó is volt.

2017. szeptember 13-án korán reggel indultunk és egy 14 órás autóút várt ránk. Néhány rövid pihenővel szakítottuk csak meg. Az esős idő és a németországi autópálya felújítások lassítottak minket, de este 9 órára szerencsésen elfoglaltuk a szállásunkat. Én közben igyekeztem hasznosan tölteni a hosszú utat. Kézzel applikáltam, majd tűztem egy hawaii mintás párna előlapot. A szállásra érve eddig jutottam vele:

Másnap reggel átkocsikáztunk St. Marie aux Minnes-ba, a kiállítás fő helyszínére. Az időjárás nem volt túl barátságos, de szerencsére elsősorban  zárt téri programot terveztünk. 🙂 Az Interneten előre megvásároltuk a jegyünket, ami 25 euró volt fejenként két napra. A helyszínen megkaptuk a karszalagot, amivel be tudtunk menni a különböző kiállításokra. 

Készítettünk egy  kis videó összefoglalót, ami most kivételesen nem a kiállítás képeiről szól, hanem az útról, a helyszínről, a vásártérről és a hangulatról:

Először az Utazás a világ végére kiállítást néztük meg. Ekkor még nem tudtuk kik a díjazottak, sőt a résztvevők nevei is titok volt. Csak a későbbi eredményhirdetés után leplezték le azt. A kiállításról bővebben itt olvashatsz: Európiai Patchwork Találkozó 2017. Utazás a világ végére 

Az alábbi képgalériában meg tudod tekinteni a díjnyertes munkákat! (Oldalt kell benne lapozni!)

Készítettünk még rengeteg fényképet a különböző kiállításokon. Ezeket még rendezgetem és további blogcikkekben és képgalériában tematikusan be fogom nektek mutatni.

 A Vásártér

A kiállítás egyik legérdekesebb része a hatalmas vásártér, ahol MINDENT meg lehet találni a foltvarrással kapcsolatban, sőt még azon is túl. Természetesen a legtöbb kiállító és árus szebbnél szebb anyagcsomagokat kínál az érdeklődőknek. Sokan kérdezték miért nem vásároltam be olyan anyagokból, amit itthon nem lehet kapni? Az tény, hogy óriási a választék, de a hazai viszonylatokhoz képest az árak elég borsosak. Egy kövér negyed általában 4 euróba került, Nagyon kevés helyen volt ennél olcsóbb portéka, ha találtam is, akkor az itthon is jól ismert német minőség volt csak  -de a hazai árakhoz viszonyítva még az is drágának számított! Különleges volt számomra, az egyik árus, aki szinte csak kizárólag japán anyagokat árult a taupe szivárvány minden színében! Mit mondjak? Szívfájdító volt a látvány, mert sajnos nem tudtam bepakolni a kosarak tartalmát a hátizsákomba! 🙂

A foltvarráshoz tartozó eszközök közül is bőven lehet keresgélni. Különleges anyagok, fonalak, festékek , furcsa valamiket tartalmazó üvegcsék egész sora várta az érdeklődőket. Ha az ember vásárolni nem is tud, akkor is érdemes megnézni, milyen eszközöket, alapanyagokat lehet használni egy-egy speciális quilt elkészítéséhez.  Két évvel ezelőtt én itt láttam először az elsősorban stencileket és  olajpasztellt kínáló standot. Ennek hatására vásároltam itthon be ezt a festéket, amit ki is próbáltam. Erről részletesebben a következő bejegyzésben olvashatsz: Festett gerberák tűfestéssel díszítve

Ezen túl a vásártér is egy hatalmas kiállítás! Minden árus  úgy próbál kedvet csinálni a saját portékájához, hogy  a falakra szebbnél szebb quilteket, táskákat akasztanak ki. Ezek a darabok ráadásul sokkal közelebb állnak a hétköznapokban használatos foltmunkákhoz, mint a kiállításokon található munkák. Ihletet lehet meríteni belőlük. Könnyen előfordulhat, hogy az ember már azon kapja magát, hogy meg is vásárolt egy konkrét darabhoz összeállított anyagcsomagot…

Különlegességek is akadnak. Az egyik sarokban, csak Mola darabokat láthattunk. Kész darabokat, táskákat illetve anyagcsomagokat szabásmintákat lehetett vásárolni:

Annyi “szépséghibája” volt csak, hogy egy kicsike blokk minta ára 12 euró volt. Szerettem volna egyet azért hazahozni, de végül  csak kimaradt a vásárfiákból.

Mit találhatunk még? Könyveket minden mennyiségben!  Hatalmas a könyvválaszték, de ez is az a sarok volt, ahová én most csak nézelődni mentem. A könyvek átlagosan 25 euróért kínálták. akadt egy-egy olcsóbban és ennél drágábban is. Nagyon meg kellett gondolni, hogy ha vásárolok, akkor melyiket vegyem meg. Végül egy olyan könyvre esett a választásom, amit már nagyon régóta szerettem volna megvenni, de a külföldi megrendelés  az amúgy is borsos ár mellett még a postaköltséggel is megnövelné az árát. Így inkább elmentem érte. 🙂 Természetesen nem a könyvért mentem, de ha már ott voltam, nem hagyhattam ki a  lehetőséget:

Nem csak a kiállításon és a vásártéren lehet inspirációt gyűjteni!

Érdemes a járókelők közt is nyitott szemmel járni, hiszen sokan akasztják vállra ilyenkor a szebbnél szebb foltos táskáikat. 

Két éve itt találkoztam az őszi hátizsákom eredeti darabjával, aminek végül egy sajátos változatát készítettem el tavaly. Most az a megtiszteltetés ért, hogy az amish kiállítások két idős hölgy Laci hátáról szedte le, hogy közelebbről megcsodálhassa azt. 🙂

De a foltvarró csoportok akár a ruhájukat is egyedien díszítik, ahogy ez az, igencsak jóízűen hangos spanyol csoport tette. Egész várost mutattak be a ruhájukon. 🙂

 

A kiállítás megtekintésére két napot szántunk. Ennyit minimum érdemes számolni, mert 1 nap alatt lehetetlen bejárni minden helyszínt, minden kiállítást megtekinteni, arról nem is beszélve, ha a környéket is szeretnénk kicsit jobban megismerni, hiszen gyönyörű és rengeteg látnivalóval kirándulási lehetőséggel szolgál. (Abban az esetben ha szép az idő is! )  A 4 napba ez nem fért bele sajnos, de remélem legközelebb tudunk erre is egy kis időt szánni! Szombaton ismét egy egész napos út várt minket hazafelé. 

Hamarosan hozok még újabb beszámolókat, ha nem szeretnél lemaradni róla, iratkozz fel a hírlevelemre!

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Szilvi