Egy kezdő foltvarró tanfolyamon sok titokról lehull a lepel. Több patchwork mintáról kiderül, hogy nem is olyan nehéz őket elkészíteni, mint az elsőre látszik. Majd mikor biztonsággal elkezdünk használni egy technikát kiderül, hogy egy-egy minta többféleképpen is elkészíthető. Sok esetben, nem csak egy (jó) megoldás van. Így van ez textilek festésével. Pontosabban szólva a minták festésével. A közelmúltban bemutattam egy megoldást, amihez Derwent inktense ceruzát és textilfestéket használtam. Most hoztam egy másik lehetséges  “eszközt” az olajpasztellt.  

Az inktese ceruzák vízbázisúak, az olajpasztell a nevéből is adódóan , nem az. 🙂 Nem vízzel, hanem terpentinnel kell hígítani. Előnye, hogy a színek ugyanolyanok lesznek száradás után is, mint festés közben.  (A színek nem fognak kifakulni, vagy halványodni.)Továbbá, nem kell hozzá különösebben fixáló anyag sem, mert a festék a hígító segítségével beszívódik a szálak közé, és utána garantáltan mosásbiztos lesz. (Leteszteltem, még foltot sem hagy!) hártányaként talán az említhető, hogy mivel a festék jobban fed, ezért tűzés közben jobban látszik a  tű nyoma. Érdemes vékony tűvel tűzni!

 A művészellátó boltokban sokféle olajpasztell kapható. Árfekvésben is igen széles a skála. Nem a legolcsóbbat akartam megvenni, de nem is feltétlenül a legdrágábbat. Ellátogattam az uristenfestek.hu boltjába, ahol egy segítőkész eladónak elmeséltem mire szeretném használni.  Ő ajánlotta az alábbi márkát, ami árfekvésben is olyan volt, mint terveztem. Azt mondta, hogy ez a festék a “legpuhább”, így alkalmas arra, hogy kistányérra kenegessem és ecsettel hordjam fel, ha ahhoz van kedvem. 🙂 Ajánlott hozzá egy szagtalan hígítót is. A családi béke kedvéért emellett döntöttem. (Jó választás volt.)

 

A kiválasztott minta (ami egyébként hivatalosan százszorszép, de ez hasonlított a legjobban a gerberára) freezer papírra lett kinyomtatva tintasugaras nyomtató segítségével. Ez volt az első próbálkozásom, így egy helyen megugrott egy kicsit a minta, de azért fel tudtam használni. Persze fel lehetett volna ablakra ragasztós átrajzolós módszerrel is, de valamiért ez jobban tetszett. (Az újdonság varázsa, vagy azért, mert kevesebbet kellett előkészülni)

A freezer papírból kivágtam a mintát és felvasaltam a  vajszínű vászonra. A képen látható, hogy a minta már ekkor egy használaton “átesett”. A freezer papír előnye, hogy többször is felhasználható. 🙂

  Az olajpasztel kikenegetése az áldozatul esett kistányérra.

 Ez nem az én kezem. Csenge mindenképpen segíteni akart. Ugye, hogy az egész gyerekjáték? 🙂

  A színeket ecsettel (és hígítóval) mostam össze.

  A 12 féle szín nem tartalmazta a nekem tetsző zöldet, így azt keverni kellett.

 Már készen is van! 🙂

  Eltávolítottam a freezert, a kontúrok majdnem tökéletesek lettek. (A terpentinnel is vigyázni kell, mert lehet abból is túl sokat használni.)

  A kész minta.

 Vasalás, szigorúan sütőpapíron keresztül. Részben, ha a vasalót kíméljem a felesleges festéktől, részben azért, hogy ne hordjam szét a festéket. (Bár ez utóbbi ne sikerült maradéktalanul)

  Kiválogattam a cérnákat hozzá. Tudom, hogy tűzni szerencsébb lenne hímzőcérnával, de abból nem áll rendelkezésemre ilyen színes paletta.

 Előbb a kontúrokat tűztem.

 Majd szépen haladtam beljebb.

 Végül a szirmok “erezettségét” is megrajzoltam.

 Már majdnem készen…

 A cérna itt-ott elfedte a festés finom vonalait, ezért még korrigáltam egy kicsit ahol szükséges volt.

 A kész virág”csokor”.

 A keretezésen még gondolkodom egy kicsit. Van egy szép csíkos anyagom is, ami színben illene hozzá, de lehet csak egy olajzöld keretet kap. A környezetét nem akartam tovább tűzni, mert úgy éreztem túl zsúfolttá tenné a mintát. Szerinted is?

Frissítés:

Körberajzoltam egy lehetséges tűzés mintát, és megtűztem. Sajnos előbb szabtam méretre így a keretezés kicsit lefedte a széleken a tűzés mintát.

 Édesanyám emlékére, akinek a kedvenc virága a gerbera volt.